Április elsejére csináltam egy mérsékelten vicces mémet arról, hogy az Egyesült Államok következő atomerőművet ide, a faluba építik fel.
Jópáran nevettek is az egészen.
Valamelyik este aztán a városi tanács terveit olvasgattam, mert nagyon nem tudtam elaludni. Ott olvastam, hogy a Jordán folyó melletti golfpályát a tulajdonosa (a szennyvíztisztító) bérbe adja és ott majd irodákat építenek.
Egy apróbetűs széljegyzetben megemlítették, csak úgy mellesleg, hogy ez egy környezetvédelmi helyreállító beruházás szintere volt: a golfpálya és a szennyvíztisztító egy uránium finomító helyére épült.
1942-ben alumíniumkohókat építettek ide. A háború után jött az uránium. Dél-Utahból vasúttal, teherautókkal idehordták az urán tartalmú kőzetet. A kőzetet porrá őrölték, feloldották kénsavban és így nyerték ki belőle az ércet, amiből sárga "pogácsákat" készítettek.
Mivel akkoriban - a hidegháború csúcsán - úgy gondolták, ha nem büdös, akkor biztos nem árt és mert az urán nem volt büdös, a még enyhén urántartalmú zúzalékot kiszórták az üzem mellé. Szerencsére az nem jutott eszükbe, hogy beleszórják a Jordán-folyóba. Talán mert nem vitte volna el.
Ez volt az az kor, amikor úgy gondolták, hogy atomerőművet szerelni egy katonai repülőgépbe az egy jó ötlet. (Engem mélységesen meglep, hogy az emberiség túlélte az ötvenes és hatvanas éveket.)
1965-ben bezárták a létesítményt és urán helyett vanádiumot dolgoztak fel. Ez egy fokkal jobb, mint az urán, de ezt se igazán jó letüdőzni. Hogy az urán tartalmú port ne nagyon fújja a szél, beborították vanádium tartalmú porral. Mert hát a vanádium se büdös.
1984-ben valakinek eszébe jutott, hogy ez a szabadtéri meddőhányó nem annyira jó dolog és a szövetségi kormány lépett: eltakarították az egész 3.5 millió tonnányi hulladékot: feltették vonatra és a cucc meg se állt Clive-ig.
Itt eltemették.
Biztonságosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése