Murray temető

- Nézd, ide bejöhetsz! - mondtam Puppeynak. Ismét találtunk egy temetőt, ahova lehetett jönni kutyával.

- De nem pisiled le a művirágokat! - tettem hozzá.

- Tilos?

Erre nem mondtam semmit, inkább elindultam megnézni egy enyhén budhista hatást tükröző sírkövet.

Először ráadásul Sawyer helyett Savior-t olvastam.

Csak mi voltunk itt (meg a lakók), Murray temetője jobb volt, mint a közeli park a nemlétező főnök létező szobrával.

Aztán megláttunk egy kosfejes sírt, amiről elsőre nem tudtam eldönteni, hogy egy Baphomet-imádó templomosé vagy egy megrögzött vadászé (az utóbbi).

Mindenesetre, amikor megláttam a sírt spanyolul előtört belőlem a szóvicc: Qué cabrón!

(Nem fordítom le. Nem is tudom.)

Aztán ott volt az ágyu.

Amiről az a pletyka, hogy az első világháború hőseinek olcsóbb volt egy leselejtezett löveget venni, mint szobrászt fizetni.

Aztán megláttuk a szokásos vérnyulakat és inkább elmenekültünk.