Puppey szabályai

- Menjünk sétálni! - mondta Puppey és megrázta magát, amivel mindig jelzi, hogy itt az idő, menni kell.

- Négy harminc - morogtam.

- Menjünk, menjünk, menjünk!

- Gyere, vegyük fel a rucidat.

A ruci egy hám, ami lehetővé teszi, hogy ha visszafogom az ebet, ne folytogassam közben.

Puppey szerint a rucit csak a szekrényben szabad felvenni.

- Gyere ide!

- Nem, a rucit a szekrényben kell felvenni.

- Sötét van, nem is látlak.

- Itt vagyok a szekrényben, menjünk!

Valahogy feladtam a rucit a sötétben Puppeyra, aki után egyből megindult kifele.

Kitártam az ajtót és Doyle macskái szanaszét spricceltek.

- Menjünk, menjünk! - mondta Puppey.

Lementünk a verandáról is kiléptünk az udvarra.

- Csepp - és egy csepp eső hullott fejemre.

Puppey megtorpant, felnézett az égre és megfordult és visszaügetett a teraszra.

- Hééééé - mondtam - az a szabály, hogy sétálni kell menni!

- Esik! - felelte - Ilyenkor nem szabad menni sétálni.

Beléptünk a házba és Puppey szemrehányóan nézett rám.

- Mi lesz a reggelivel?

- Azt hittem esik.

- Az a szabály, hogy séta után reggel reggelizni kell.

- Négy negyvenötkör?

- Reggelizni mindig lehet, például MOST.