Eladó kastély

Valamelyik nap láttam egy eladó kastélyt potom öt millió Euróért. 

Van benne minden, ami egy kastélyhoz kell.

Ebédlő gusztusos rózsaszín huzattal arany masnival és tálalóval.

Másik ebédlő kötetlen társalgásra fali térképpel, amin kiemelik azokat az országokat, amikkel nincs kiadatási szerződésünk.

Lépcsőház őseinknek véres kardjával, amit épp mar a rozsda.

Illetve látni, hogy aki itt lakik az nem (csata)bárdolatlan.

Székelykapu, mert hát Székesfehérvár mellett és bizonyos bankszámlaméret felett az mindenkinek kell.

Tesco műanyag szék a milliárdos gyepen.

Magánkápolna, amiben a magánpapnak lehet magánmisén meggyónni a magánbűnöket.

A magánkápolnában található (az általam nagyra tartott) Apor Vilmos ereklyetartója, benne "szövetdarabokkal, amely átitatódott a mártírhalált halt püspök vérével. Jelenleg eredeti hasznosítású."

Az idézet második felét nem értem, mármint hogy eredeti hasznosítású. Mi? A kápolna? A véres ruha?

A másik feléről meg az jut eszembe, hogy amilyen az én formám, ha megvenném, a takarítónő első nap kimosná azokat a véres rongyokat.

Aztán van társalgó, meg uszoda, ami meglepően kicsi, ha én már eltapsolnék 1.83 milliárdot egy kéróra, akkor minimum olimpiai medence lenne benne, nem ez a lábáztató halászhálóval.

Nekem egy valami hiányzik ebből a kecóból.

Könyvtár.

A leírás szerint egy egy 18.-ik századi kastély. Majdnem biztos vagyok benne, hogy akkor több könyv volt benne, mint ma.

Persze lehet, hogy volt benne pár könyv valami Károli nevű fordító jegyzett, de összefirkálta valami molnár Szencről, meg valami nagyon bátor István, úgyhogy kidobták az egészet.