Bazaltrakás

- Tehén legyen a patáján, ami itt átfér - néztem a miniatűr kapura a kerítésen. Természetesen még a teheneknek is több eszük van annál, hogy megpróbáljanak átmenni egy hegyesszögben visszakanyarodó kapun.

Nem is kanyarodtak: átmentek a lyukas kerítésen.

Az ösvény meredeken kanyargott felfele.

A táj kísérteties volt: 1999-ben egy tűzben leégtek a hegy szoknyáját borító fák és a csökkenő csapadékmennyiség miatt vissza se nőttek már.

A forrásokból fakadt víz, de a források nagy részét becsatornázták és így onnan is kevesebb jut a patakokba, amik alig csorogáltak.

Meglepően sok csatorna volt erre. ahhoz képest, hogy milyen kevés ember él itt. Lehet, hogy a völgyben levő farmokhoz megy innen a víz. Vagy bányákhoz. Vagy a lucernásba.

Mindenesetre nem sok emberi jelenlétre utaló nyomot lehetett innen látni.

Látni, többször megálltunk, hogy megnézzük a kilátást, mert ez jó ürügy volt lihegni egy kicsit a meredek ösvényen.

Az, hogy közelebb kerültünk a rakásokhoz, szintén jó ürügy volt a pihenésre.

A rakásokat Paul Bunyan farakásának nevezik, de semmi közük Paul Bunyanhoz és nem fából vannak. A többi stimmel.

Paul Bunyan egy amerikai népmesei hős, egy óriási favágó, aki mindent kivág kivéve a rezet. A tájat elnézve akár járhatott is erre.

A farakások viszont nem fából vannak, hanem bazaltból.

Olyanok voltak a bazaltrakások, mint a Szent György-hegyi bazaltorgona, csak lefektetve.

Ezek az oszlopos elválású képződmények úgy keletkeznek, hogy a forró bazalt kihül, összehúzódik és a bazaltmassza oszlopokká válik szét.

Mi megcsodáltuk őket és én legyőztem a belső késztetést, hogy egy ilyen oszlopot legörgessek a hegyről, bedobjam a Behemótba és felállítsam napórának a kertbe.

Erről a kirándulásról és az ezt követő rágcsálótalálkozásról készült egy rövid film is, amit itt lehet megnézni.