Lófingató betontorony az erdőben

 

- Hova megyünk?

- A Lófingató-hegyre.

- Hova?

- Lófingató. 

A Lófingató-hegyről komoly helyrazi tanulmányok születtek (ezek egyike valahol a könyvespolcomon lapul, az alábbi információk is innen származnak, sajnos húsz év távlatából nem emlékszem a szerzőre és a címre, csak a tartalomra).

A Lófingató-hegyről valószínűleg hippológiai tanulmányok is készültek, de ezeket nem ismerem és az esetleges terepmunkáért szerzőjüket sem irigylem.

A Lófingató-hegy évszázadokon át tette dolgát a lovakkal, mígnem 1860 körül egy szemérmes térképész kipontozta Ló.ingatóra, ami később Lóingatóra egyszerűsödött.

Hallottam néprajzos pletykákat is, hogy egy ifjú titán ki akarta deríteni, milyen népszokás is a lóingatás. 

Az adatgyűjtés során a helyiek elmondták, hogy ez nem ingatás, hanem fingatás.

Az anekdota szerintem nem valós, mert személyes tapasztalatom szerint több adatközlő is boldogan leírta volna az éves lóingató majálist az ifjú etnográfusnak, amikor a fiatal fiúk póznára kötött csikóval integetnek szívük választottjának.

Idővel aztán az f visszakerült a térképekre, nagyjából akkorra, amikor már lovak nem járták a meredek hegyi utakat, ahol lökhajtáss közlekedtek felfele.

Mire ide jutottunk, már el is értünk a Lófingató-hegy betontornyához.

A geodéziai torony 1975-ben épült és ajtaja le van hegesztve, nehogy szorgos kezek elhordják a tetején levő kommunikációs berendezéseket.

A torony oldalában láttam meg a kirándulás csúcspontját, a betonba nyomdázott Megrongálni tilos feliratot.

Ennél csak a földalatti szovjet katonai bunkerek voltak érdekesebbek.