Szobor a Kopaszin

- De jó szobor! - mondtam, de nem Leóra és Fredre gondoltam Kolodkótól a Kopaszi-gát elején.

Ők tökéletesek voltak és különösen tetszett, hogy amikor benéztem a lakókocsiba, ott volt minden bútor, ami egy guruló házhoz jár.

Az is eszembe jutott, hogy egy nagyon hasonló lakókocsit láttunk évekkel ezelőtt az Antilop-szigeten.

De mondom, nem erre a szoborra gondoltam, hanem a régi malmoknál levőre.

- Hol??? - kérdezte Á, aki hiába meresztette a szemét, nem látta a szobrot, mert rossz helyen kereste. A szobrok ugyanis alapesetben a földön állnak.

- Ott, a malmok közt a levegőben! Nagyon jó kinetikus szobor!

Néztük a mozgó "kinetikus szobrot".

Összenéztünk:

- Az NEM SZOBOR!

A "nem szobor" lassan araszolt tovább.

Leültünk nézni, egyenesen bele valami szúrósba, de addig nem álltunk fel, amíg a "nem szobor" el nem ért a tetőre.

Ahol leszállt, majd elindult visszafele.

Mi felálltunk a szúrósból és inkább kimentünk a félszigetcsúcsra megnézni a Dunát. Ez jobb választásnak tünt, mint a Dürer-kert kötéltáncosa.

A Duna megnyugtatja az idegeinket.