Siettél?

Biztosan sietett az óra, aztán bezárták.

Az idő urai

A péterváradi erőd óratornyának fura mutatói vannak.

A kismutató nagy, a nagymutató kicsi.




A várat felépítő hadmérnökök ötlete volt ez, hogy az erős környékén bóklászó katonák jobban lássák, mikorra kell visszaérniük a szolgálatba.

A Habsburg közigazgatás hamarosan rájött, a városban és a szomszédos Újvidéken sincs más toronyóra. A hivatalnokok pedig gondolkodni kezdtek, amiből sosem sl ki sok jó:

- Ha nincs más óra, akkor ez egy szolgáltatás - mondták és idő-adót vetettek ki azokra a házakra, ahonnan látszott a toronyóra.

Lánc nem volt hozzá. Vagy mégis?

Vegasi hiányérzet

Több vegasi séta és több vegasi nap után egy este, naplemente után megvilágosodtunk.

- Láttál te itt valahol is órát?

- Órát?

- Utcai órát. Kakukkosórát. Toronyorát. Bármit.

- Nem.



Las Vegasban az idő nem halad. Az idő van. Az épületek belseje éjjel-nappal világos. Kinn időnként valaki az égen leoltja a villanyt, de benn örök nappal van, örök nap, örök játék, örök szórakozás.



- Szerintem menjünk innen...

- Menjünk.

Óraállítás II

Changing the strap
Originally uploaded by ribizlifozelek

Miután ki kellet cserélni az órában az elemet, elvásott a szíja. Reggel már állítottunk órát a nyári időszámítás bevezetése miatt. Most másként kellett az időmérővel bíbelődni.
Sose cseréltem még óraszíjat. Az új szíjhoz járt egy célszerszám, olyan volt, mint egy miniatűr csavarkulcs. Azzal kellett volna kipattintani a szíjat.
Valószínűleg egy páncélszekrényt előbb lehetett volna kinyitni vele. Pár perc után nagyon untam a meddő kaparászást, s inkább hathatósabb eszközhöz folyamodtam. Elővettem az univerzális svájci bicskát és nagyjából három perc alatt sikerült kipattintani az egyik picit tengelyt. További másfél perc volt a második tengely kiszerelése. Aztán az új tengelyeket vissza kellett pattintani. Az első négy perc volt, a második egy.
És ismét tökéletes volt a hűséges kis óra. Lassan olyan lesz, mint Mikszáth tanítójának a bicskája: a novellában a tanár úr hosszú évek óta használt hűséges eszközének már többször is cserélte a nyelét is és a pengéjét is.

Megáll az idő

DSCF1283
Originally uploaded by ribizlifozelek

Anikó békésen beszélgetett Berkeleyben és várta, hogy elkezdődjön az előadása. Ránézett az órájára és látta, még sok-sok ideje van. Beszélgettek tovább. Rengeteg pletykát kellett kicserélni, rengeteg mindent elmondani és ott voltak a nyelvészet megoldandó kérdései is.
Pár pletyka kicserélés után látszott, még mindig sok az idő. Még több pletyka után még mindig ugyanannyi idő volt hátra. Ez már gyanús volt: megállt az óra. Az előadás meg lett tartva - pontosan kezdődött, de az órában elemet kellett cserélni. Szép és dekoratív egy ilyen óra, de ha napjában kétszer mutatja a pontos időt, akkor nem igazán funkcionális.
Elővettem a célszerszámot (svájci bicska) és a munkadarabot. A hátlapot viszonylag könnyen le lehetett pattintani a kisebbik pengével. (Volt ott valami kis szalag is, sikerült azt is sértetlenül levenni és még visszatenni is sikerült!) Utána jött egy műanyag valami. Szerintem lökhárítóként működik ütődés esetére. Alatta volt az elem. Az elemet egy kis kar rögzítette. Ekkor vettem elő a bicskából a nagyítót. Eddig ezt úri huncutságnak tartottam, de a 4 mm átmérőjű elem és az azt tartó karocska megnézéséhez kellett.
Ismét a kisebbik penge segített. Kinn volt az elem. Nagyítóval el lehetett valahogy olvasni a számát. Biztos, ami biztos, az elemet vittem magammal a boltba, ahol megmutattam egy eladónak: ilyent szeretnék. Két percet kellett várni, amíg elolvasta az elemen a számot, megtalálta a megfelelőt és idehozta.
Már csak be kellett szerelni. Általános tapasztalataimmal ellentétben az órát sokkal könnyebb volt összerakni, mint szétszedni. Megint van időnk. Vagy pont most nincs?