Turoscsusza
Originally uploaded by ribizlifozelek
Egyik délelőtt érdekes riportot hallottam a rádióban arról, hogy a magyarok mennyire nem járnak el reggelizni. Üresek a kávézók, a teraszok már ha vannak ilyenek. Az emberek nem szeretnek leülni, meginni egy kávét és elmajszolni hozzá egy süteményt.
A következő nap arról volt szó egy beszélgetős rádióműsorban, hogy mennyire rossz a magyar gasztonómia helyzete és mennyire műveletlenek a magyarok gasztonómiailag, azt hiszik, az a jó. ha sokat kapnak egy vendéglőben.
Elgondolkodtam.
Mindkét riport alanyai toleráns embernek vallják magukat. Ismerni, elfogadni kell más kultúrákat, más gasztonómiákat mondják. Közben hozzáállásukból süt az intolerancia.
Sokan otthon reggeliznek. Nem egy édes süteményt, hanem egy rántottát, szendvicset. (Kipróbáltam: ha én egy kis aprósüteményt reggelizek tejeskávéval, akkor 10 óra tájban éhségtől remegve figyelem, melyik galamb repül hozzám közelebb, hogy rávessem magam.) Másoknak nincs pénzük kiülni egy kávézóban és elmajszolni reggelire egy eklert kávéval (800 Ft, finoman számolva, havi átlagban 20 munkanappal számolva 16000. Kéthavi bérlet. Esetleg nagyon jó nyugdij előtakarékosság.)
Van, aki kávézóban reggelizik. Kivánom, minnél többen engedhessék meg maguknak. De általában ez nem szokás. A világ változik, lehet, majd az lesz. De nem kell elitélni azt, aki szereti otthon, a rádió mellett bekebelezni a kolbászt hagymával és pohár pálinkával - mindaddig, amig nem mellém áll a metrón...
A második riport kapcsán ugyanezt éreztem. Ha valaki szeret annyit zabálni, hogy kettéáll tőle a füle és egy vendéglőben nem az érdekli, milyen művészit alkot a séf egy sárgarpából és mentalevélből, hanem a velős pacalra gerjed, egészségére. Csakúgy, mint aki valami franciás könnyedségre vágyik.
Van hely a Földön. Mindenki egyen olyat, amilyent szeretne. De nem kell lebunkózni a másikat, ha véletlenül más hagyományokat követ. Akkor is, ha vendéglátósként esetleg ez lenne az érdeke...
