Egy jó kereskedő

 - Hol a sushi?

- A szatyorban?

- Itt nincs és hol van a banán?

- Ahol a sushi... - sóhajtottam lemondóan. Valahol eltünt a sushi is és a banán is. Valahol a bolt és a konyha között. 

Visszamentem és ott volt a kisfőnök, akinek tollseprű van a fenekében. Na jó, nem a fenekében, hanem a dereka  mögé tűzve. De teljesen úgy néz ki, mintha a fenekében lenne.

- Jóestét, nem hagytam itt egy tálca sushit és egy fürt banánt?

- Nem tudok róla, de hány banán volt?

- Négy.

- Kifizetted?

- Igen.

- Várj.

Libegő töllakkal elszaladt. Aztán megjelent négy banánnal és egy tálca sushival.

- Tessék!

Ezentúl sose fogom azt mondani, hogy a kisfőnök, akinek tollseprű van a fenekében. Még ha úgy is néz ki.

Meleg a Csarnokban

Álltam a Csarnok aljában a szupermarketben, kosaramban egy fagyival. A fagyit hosszan válogattam ki a folyékony halmazállapotú finomságok közül. Ez szilárd volt. Szeretem a picit olvadt fqgyit, de csak akkor, ha a tányéromon alakul ilyenné - esetlg a számban. Azt nem szeretem, ha ezt a picit olvadt fagyit a bolt állítja elô.

Lassú volt a sor és az elöttem állónál kifogyott a pénztárgépbôl a szalag.

Sztoikusan néztem, mint indián törzsfônök a kínzócölöpön.

Ekkor csoda történt.

- Csak egy fagyija van?

- Igen.

A pénztárosnô átszólt kollégájának:

- Csináld mg az úr fagyiját, mielôtt elolvad!

Megcsinálta. Boldog voltam.

- Majd gondoljon ránk, amíg megeszi! - mosolygott a pénztáros.

Gondoltam. Vannak még Kereskedôk.