Hamubasült kísértetek

(Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő nevek kitaláltak. A fotókra kattintva a képek valamivel nagyobb méretben megtekinthetők. 
Megjegyzés 2: Köszönöm L-nek a fotóbuherálásban nyújtott segítséget.)

Joe boldogan dohányzott. Letüdőzte a nyugtató füstöt és ha lehetett volna, még a gyomránál is mélyebbre szívta volna a gomolygó nikotinfelhőt.

Boldog pihenését kulcscsörgés szakította félbe, felesége, Mary matatott a zárral. Joe kinyitotta a kandalló tisztítóajtaját és bedobta a csikket és az üres dobozt a kéménybe:

- Jó hogy jöttél! - köszöntötte feleségét.

A jelenet többször ismétlődhetett.
Napi rendszerességgel.
Akár többször is.


- Valószínűleg egy tégla van a kéményben - mondta a műszaki ellenőr - A tisztítóajtó beszorult.

Szerencsére a kéménynek volt koromzsákajtaja is. Egy száz éves, korrodált doboz a házon kívül. Óvatosan kioperáltam a dobozt és kilakoltattam belőle a pókocskákat. (Ha nincs itthon étel, idejövök, gyűjtögetek és csinálok egy pókpörköltet.) A koromzsák rész tisztának tünt. Tükörrel és zseblámpával benéztem a kürtőbe.

Nem volt kürtő.

Azaz volt kürtő - eltömődve.

Joe, több évvel ezelőtt, boldogan dohányzott a kandalló előtt és intenzíven, az agyával szűrte a füstöt, amikor megzördült a kulcs a zárban. Joe rutinosan bedobta a cigarettásdobozt a tisztítóajtón.

Ekkorra már a fülemen kezdett kigomolyogni a hamu.

Egy mocskos fémlabdát emeltem ki egy félig elégett ujságból. Megköpdöstem volna, de csak por volt a számban. Hozzádörzsöltem pulóveremhez, de a finom hamuval átitatott ruhadarab már nem tudott több port felszívni.

A második vödör is kezdett megtelni hamuval kevert cigarettacsikkel és pörkölt cigarettásdobozokkal.



Valami kikandikált a hamuból. Félresöpörtem pár csikket és kiemeltem egy pörkölt negatívot a hamuból.



Nem tudom, kik vannak a negatívokon, nem tudom, mikor, hol készült a fotó, csak elképzelem, hogy Joe lelkesen dohányzott a nappaliban, a fülén át gomolygott a füst és Joe boldogan nézegette haverjairól készült fotóit, amikor megcsörrent a kulcs a zárban...



Lefújtam volna a negatívról róla a port, de tüdőm ekkorra porzsákká alakult. A munka végeztével a házon kívül vetkőztem le és reméltem, a mindenembe leülepedett por nem válik cementté a lefolyóban.

Új értelmet nyert a kéményseprőt látok, szerencsét találok mondás: az ember azért szerencsés, mert nem ő a kéményseprő.