2011. december 31., szombat
Mennyivel bír repülni egy kecske tökkel?
JV szerettette meg velem a kecskét. JV orosz arisztokraták leszármazottja volt és többek szerint szakállviselete meghatározó benyomást tett több huszadik századi gondolkodóra, például Szolzsenyicinre.
JV-nek volt egy kis cége és egy faluja. Száz éve több faluja lett volna cég nélkül, de az idők változnak. JV nagyapjának sem volt cége, de ő valóban több falu és több tucat muzsik büszke tulajdonosa volt. JV saját sorsával szokta illusztrálni az idők változását: ősei, ha akartak valamit, zálogba csapták a falujukat és ha muszáj volt, a pénzből elindítottak egy vállalkozást. Kisebb hajóépítő műhelyt, vasútvonalat, kohókat, meg ilyesmiket.
JV-vel ez pont fordítva történt. JV fiatalon, feleségével (szintén orosz arisztokrata-származékkal) beindították cégüket, amiből aztán vettek egy falut Galiciában. (Ez a Galicia nem a lengyel Galicia, hanem a spanyol.) A falu nem volt tökéletes: nem volt benne egy árva muzsik sem, de még hajógyárnak se igen jutott benne hely. Meg vonatnak sem. Út volt. A faluban általában ötvenketten laktak. JV feleségével, öt béres és negyvenöt kecske. Valamiért JV emberszámba vette a kecskéket. Ezt nem lehetett elmondani a disznókról, kacsákról, csirkékről és üzletfeleiről.
Ahogy JV idősödött, úgy nőtt a szakálla. Időnként beutazott a városba (Madrid) és vitte a cég ügyeit, aztán hazament falujába. Amikor úgy érezte, eleget dolgozott, az üzletet átadta gyerekeinek és békésen éldegélt falujában.
Ha jött vendég, kiválasztott egy kecskét, levágta, megsütötte és a vendég addig nem állhatott fel az asztaltól, amíg a kecske tartott (szarvat és patát leszámítva, azt nem ették meg).
Az alábbi receptet nem JV-től tanultam - de szerintem nagyon ízlene neki.
Marokkói tökös kecske
kecske (kockára vágva)
tök (kockára vágva)
koriander (nem kockára vágva)
turmerik
paprika
fahéj
bors
só
mazsola
aszalt szilva
paradicsom (4-5 szem)
hagyma
fokhagyma
méz (opcionális)
1. A fűszereket összekevertem.
2. A kecskét olajon picit megsütöm, éppen hogy szine legyen és rászórom a fűszerek felét.
3. A taginba beteszem a hagymát, fokhagymát és megpárolom.
4. Ráteszem a kecskét.
5. Ráöntöm a fűszert.
6. Belekeverem a paradicsomot. Az aszalt szilvát. A mazsolát.
7. Fél óra múlva rádobom a kockára vágott, kicsit korábban olajon megpirított tököt. Ha szeretjük az édeset, beleteszek pár csepp mézet.
8. Húsz perc múlva tálalom.
9. Pár percet JV-re gondolok.
Cserebere
Zizegett a papír, ahogy bontottuk a csomagot, aztán elkerekedett szemekkel bámultuk karácsonyi ajándékunkat.
Biztos, hogy csak egy tányérkát rendeltem - hebegtem - nem hármat.
Igazam volt - egy tányérkát rendeltem, az Amazon egyet küldött ki, de három darabban.
Mivel kirakósjátékot nem rendeltem, a tányér 27-én elindult vissza az Amazonhoz. 28-án meg is érkezett a pótlás.
A mágnes olyan tépetten érkezett, mintha Yoda előre megharagudott volna rá - pedig sok munka volt megrajzolni a Mestert.
Szerencsére a Zazzle se vacakolt sokat és újra elküldte az ajándékot, ami harmincadikán meg is érkezett.
A tányérból ettünk, a mágnest pedig kitettük a levélládára, hadd tudják meg az idegenek - főleg a postás -, itt vigyáznak a házra.
2011. december 30., péntek
Többfeleséges lakóegység
Ötvenöt feleség.
Tíz válás.
Ötvenhat gyerek.
Hetvenhat év.
Brigham Young sokat látott életének hetvenhat éve alatt. Többek közt egy háborút, meg ötvenöt anyóst.
Az ötvenhat gyerek pelenkájáról nincs szó, az a nők dolga volt. Helyesebben tizenhat nőé: ennyinek született tőle gyermeke.
A mormon Utah megalapítója példát mutatott népének és gyakorlatban igyekezett bebizonyítani a poligám család előnyeit. Neki valóban nagy családja volt.
Young igyekezett megoldást találni a többnejűség által felvetett építészeti problémákra is. A feleségeket - és a halószobákat - szigorúan el kellett választani egymástól.
Young úgy vélte, neki kell megépítenie az ideális többnejű házat, ami aztán mintául szolgál a többi mormonnak. Az alapító ezért kedvenc építészével, egyben sógorával megtervezte az eszményi házat Salt Lake City közepén.
Truman O. Angell tehetséges építész volt. Az, hogy ő volt a Főnök sógora, csak hab volt a tortán. Ő építette a Temple-t is, ami máig meghatározza a mormon templomépítészetet.
Több tucat feleséggel a háta mögött Young nem elméleti szakember volt, pontosan tudta, mit akar és megépítette az Oroszlánházat, a tökéletes lakóházat. Az Oroszlánház nevét a homlokzatot díszítő oroszlánról kapta, amit Young becenevére történő kedves utalásként helyeztek el az épületen. Brigham Youngot egyházi körökben csak az Úr Oroszlánja néven illették.
Young okos ember volt: tudta, feleségeinek magányra van szüksége, ezért minden egyes feleségének saját szobája volt. A földszinten laktak a kisgyerekes anyák, a másodikon a gyermektelenek és az emeleten a többiek. Minden feleségnek volt egy pici hálószobája és nappalija, meg egy kulcsa, hogy bezárhassa lakását.
Az épületben volt egy hetven személyes közös ebédlő és egy éjjel-nappal üzemelő mosoda is.
Young eredetileg itt akart dolgozni is, a növekvő család mellett azonban nem lehetett államügyeket intézni, ezért az Oroszlánház mellett felépült a reprezentatív célokat szolgáló Méhkasház. Ide Young és legkedvesebb felesége költözött be (plusz kilenc gyerek). Young innen intézte az államügyeket és - rossznyelvek szerint - itt igyekezett megtanulni ötvenhat gyereke nevét.
2011. december 29., csütörtök
ChocoCard
- És milyen a csokoládé?
- Még nem kostoltuk. Egyelőre csak gyönyörködtünk benne. Nagyon szép.
- De próbáljátok ki. Kiváncsi vagyok, milyen.
A Skype vonal másik oldaláról papírzörgés majd majszolás zaja hallatszott. Az aznapi kommunikáció ezzel be is fejeződött, a mikrofon csak hümmögést és elégedett sóhajokat közvetített. Jó volt a csoki. Nagyon.
A karácsonyi ajándékokat általában már nyáron megvesszük, hazavisszük, elrejtjük, majd időnként megfeledkezünk róluk. Néha előre odaadjuk őket. Jó azonban valami külön meglepetést tenni a fa alá.
ChocoCard - nem meglepő módon - különleges csokikat készít és árul. Ezeket a csokikat a vevő állítja össze, ő válogatja ki, milyen magokat, gyümölcsöket fűszereket tegyenek a cégnél a csokira. Ráadásul ki is postázza őket, tehát ideális távajándék.
Lelkesen állítottuk össze az egyedi csokikat, kiválasztottuk hozzájuk a megfelelő dobozokat. Aztán fizettünk. Átutalással. Egyelőre nem lehet kártyával fizetni, de már dolgoznak rajta.
A csokis dobozokba tettünk üdvözlőlapot is - kivéve egyet, amit természetesen kifelejtettem. Szerencsére a csokoládésok rájöttek és pótolták.
Írtak pár emilt is, hogy tisztázzák, tényleg úgy szeretném-e a dolgokat, ahogy leírtam. A nekik írt megjegyzéseimre válaszoltak. És elküldték a csokoládékat, amik pont megérkeztek karácsony előtt.
Eleinte bizonytalanok voltunk, belevágjunk-e ebbe a csokivásárlásba, de aztán megláttam a cég címét: Futrinka utca. Ezek után muszáj volt rendelnem.
A mikrofonból hallatszó zörejek alapján jól tettem.
ChocoCard weboldala: ChocoCard.
2011. december 28., szerda
Intermezzo - Tollászkodás
Ült a vércse a kertbn a szilvafa hegyibe’ és “szeret - nem szeret”-et játszott egy kismadár tollaival.
2011. december 27., kedd
Nosztalgia - Lanuza után
Bevezetés: Iosepa szó szerint hült helyén mászkálva jutott eszembe egy hasonló kirándulás a világ másik feléről. A múltkor addig jutottam, hogy egy törékeny néni Lanuzábankihúzott egy nagy kutya fogai közül. Előre megígérem, a történet második fele nem lesz ennyire izgalmas.
Szemerkélt az eső.
Picit, csak annyira, hogy ne akarjam felvenni az esőkabátot és annyira, hogy apránként átázzak. Nem is eső volt ez, hanem óriási, levegőben kóborló ködszemcsék.
A tó, az Embalse de Lanuza lassan elmaradt mögöttem. Még varjak se károgtak az novemberi délelőttben.
S. látnok volt, ahogy megjósolta, három óra alatt elértem a következő faluba, ahol megkérdeztem egy embert (helyesebben az embert), merre van itt egy vendéglő.
- Melyiket vendéglőt keresi? - kérdezte ékes aragóniai tájszólással.
- Több is van?
- Nem. Csak egy. De kíváncsi voltam.
A kedves ember ezek után megmutatta, hol van a vendéglő.
S pont velem egyszerre érkezett.
- Mit eszünk? - kérdeztem. Úgy éreztem, ha most találkoznék a masztiffel, másként végződne a találkozás, valószínűleg megenném előételnek az egész ebet.
- Migast - felelte S és én arra gondoltam, hogy annyira mégsem vagyok éhes.
A migas finom és elképesztően laktató étel. Gyakorlatilag olajban kisütött krumlpi és száraz kenyér egy kis sonkával és paprikával megbolondítva. Hogy evés közben az ember ne fulladjon meg, szőlőt kevernek bele.
Ettem a migast, ettem és kezdtem jóllakni. Pár éve az akkor elfogyasztott a migas receptjét írtam meg a blogba és ezt is készítettem, ha pireneusi nosztalgiám támadt. Aztán megettem az ételt és igyekeztem kitalálni, hogy vegyek levegőt. Olyan utópia, mint a sétálás, eszembe se jutott.
Ezt a receptet varázsoltam könnyebbé pár napja: a félig kész ételhez egy kis vörösbort öntöttem, amitől a kenyér és sültkrumpli keveréke fogyaszthatóbbá vált.
- Most sziesztázunk? - kérdeztem, miközben kihullott kezemből a villa.
S azonban kegyetlen volt és nem engedélyezett semmilyen pihenőt:
- Városnézünk.
Nyögtem egyet. Azóta a migas de pastor-t csak vacsorára fogyasztom, miután aznapra végeztem minden tennivalómmal. Az étel fura mellékhatása, hogy ideiglenesen kikapcsolja az agysejteket.
2011. december 26., hétfő
Intermezzo - Karácsonyi szentségtörés
2011. december 25., vasárnap
Yoda és a fordított 3-D puzzle
Yoda komoly figyelmet fordít elméjének pallérozására. Szeret logikai játékokkal, feladványokkal foglalkozni.
Ezért is kapott karácsonyra egy fordított, háromdimenziós puzzlét.
A kirakójáték térbeli, ezért három dimenziós.
Fordított, mert nem össze kell rakni, ahogy egy hagyományos kirakójátékot, hanem szét kell szedni.
A kirakójátékban eredetileg három plüssmókus lakott, de az alom kiegészült Roadkill-lel, Yoda kedvenc szőrös játékával.
Alaphelyzetben Yoda kiráncigálja a lakókat a plüss fatuskóból. Ha érdekesebbé akarjuk tenni a játékot, adunk a mókusoknak egy répát. Yoda ilyenkor addig rakosgatja a mókusokat az oduban, amíg hozzá nem fér a csemegéhez.
Ha pedig megvan a répa, jön a ropp-ropp.
Karácsonyi sütik
- MRRRRRRRRRRR - mondta Yoda. Este volt, senkit sem vártunk. Még karácsony előtt jártunk. Békés este volt. Dolgozatok javítódtak és a padló még dobozokban foglalta a nappali sarkát. A gyűlölt szőnyegpadló süppedezett lábunk alatt, ahogy mentünk az ajtóhoz.
- MRRRRRRRRRR - kinyitottam az ajtót, mire Yoda csóválni kezdte a farkát. A félkilós hamburgereiről híres T volt. Naná, hogy Yoda vigyorogva üdvözölte.
- BOLDOG KARÁCSONYT - és átnyújtott egy tál sütit.
Ezzel kezdetét vette az áradat.
Másnap a nyolcvan éves L csapott le ránk:
- Boldog karácsonyt! - felkiáltással és egy gyönyörűen csomagolt süteménnyel.
Ekkor már mi is átalakultunk sütőüzemmé. A rabszolga folyamatosan kevert, a sütő ontotta a meleget és annyit ment, hogy az erőművekben kilengtek a fogyasztásmérő műszerek és be kellett kapcsolni a tartalék generátorokat.
E, a pilóta reggel ötkor ment, este nyolckor érkezett. Nem akartuk azzal idegesíteni, hogy ragasztószalagot és svájcibicskát adunk neki repülőgépszereléshez, így friss, meleg sütit kapott, amikor hazaérkezett fárasztó útjáról.
Beinvitált magához.
Az asztalon takarosan felcimkézett, névvel ellátott ajándékzacskók sorakoztak.
- Tessék - nyújtott át egyet nekünk.
Karácsony előtt, a paldólerakás első napján elindultunk és lopakodva, az éj leple alatt és kiosztottuk a ropogós finomságokat.
24-én pedig a fa alá tettük az összes karácsonyi süteményt. Mind a nyolc csomagot.
Azt hiszem, jó utcába költöztünk.
2011. december 24., szombat
Padlón - Padló III
Klikk, - mondta a padló, majd hallkan hozzátette - klikk.
Azzal szétnyílt.
Tényleg egyszerű ezt a padlót lerakni, gond csak három sorral van: az első kettővel és az utolsóval. Nagyjából ez a három sor vitte el a padlórakás felét.
A többinél összeraktuk a lapokat, a lapok meg azt mondták, klikk, aztán csendben maradtak.
Az első két és az utolsó sornál összeraktuk a lapokat és ribizliék azt mondták X"!'@#^&.
Az X"!'@#^& majd tanyag lesz mindenhol, ahol káromkodásokat oktatnak.
A hosszában kettévágott lapok uniszex jellegűek lettek és ezért kevés hajlandóságot mutattak az egyesülésre.
Mi azonban kikényszerítettük kapcsolatuk tartóssá tételét. Bemanikűröztük a helyére a fűtőrácsokat, kivágtuk a különböző terepakadályokat, összeraktuk a küszöböt, aztán ránéztünk a szobára:
Sikerült meglepni magunkat karácsonykor: elkészültünk.
Ekkor végre levehettem a kockás inget.
Felegyenesedtem és a derekam azt mondta, KLIKK.
2011. december 23., péntek
Lepadlózok - Padló II
Rókafarkú fűrész. Körfűrész. Padlólap. Munkapad - ízlelgettem a szókincset.
Elméletben már mindent tudtam a padlóról, gyakorlati szinten nagyjából ott jártam, mint azok a barátaim, akik megnyugtattak, ez egy egyszerű dolog, azt mondja, klikk és kész is van.
Én megpróbáltam, egyik reggel lopva odamentem a nappali sarkába felhalmozott deszkákhoz és azt mondtam nekik:
- KLIKK.
Nem történt semmi.
Ekkor tudatosodott bennem, le kell tenni a padlót.
Az egész nyáron kezdődött, amikor megvettük a házat. Mindenütt padlószőnyeg volt. Fehér, süppedős, mély padlószőnyeg.
Olyan volt mint egy dzsungel. Ahol ismeretlen állatok élnek.
Gyűlölöm a padlószőnyeget. Az a kényszerképzetem, valami él benne és egy óvatlan pillanatban rámveti magát, hogy felfaljon.
Meg is kérdeztük, mennyibe kerülne lecserélni a műanyagipar csodáját.
- Kétezer a két hálószoba és kétezer a nappali - mondta a szaki, majd hozzátette:
- Az anyag nincs benne.
Majd picit gondolkodott.
- És a padlószőnyeg leszerelése se.
Takarékos nációkhoz tartozó őseim versenyt sikoltoztak és csak akkor nyugodtak meg, amikor restauráltam padlószőnyeg alatt lappangó régi fapadlót a hálóban és a kisszobában. Nagyjából egy százasba kerültek a felhasznált vegyszerek.
A nappalira azonban akkor nem jutott idő. Megvettük bele az új padlót, precízen fel is halmoztuk egy sarokban, aztán ennyiben maradtunk.
Most végre eljött a pillanat. Kipakoltuk a nappalit. Összeszereltük a munkapadot. Elővettük a fűrészeket.
Majd elgondolkodtam, hogy is kezdjem.
Végül megoldottam a feladatot, azt tettem, amit az összes amerikai szaki csinál, ha padlót kell lerakjon:
Felvettem egy kockás inget.
2011. december 21., szerda
Padló I
Azt nagyon könnyű lerakni. Összeteszed a két végét, azt mondja, klikk és kész - magyarázta P.
Nincs azzal semmi gond, egy gyerek is le tudja rakni - nyugtatott B.
Tudod, ez hihetetlenül egyszerű, bárki meg tudja csinálni - lelkesített J.
- Ezeket a padlókat pillanatok alatt le lehet fektetni - tette hozzá A.
A, P, B és J különböző nemzetiségűek, eltérű a kulturális és anyagi hátterük van. Egy valami közös bennük azon kívül, hogy barátok vagyunk. Soha az életben nem nyúltak padlóhoz. Maximum tiportak rajta.
A héten valószínűleg kiderül, igazuk volt-e.
2011. december 20., kedd
Intermezzo - Piaci veszekedés
Mindenheti gombánkat és zöldségünket igyekeztem beszerezni a piacon. Rengetegen voltak, idén ez volt az utolsó piac. A termelők nem termelnek december 26-án és január másodikán.
Talán ezért is voltak rengetegen. Nem volt kosár és nem volt bevásárlókocsi, úgyhogy eleve kis szatyromba pakoltam a gyökereket, zöldségeket, gyümölcsöket.
Aztán mentem a sor végére.
Két idősebb vevő egyszerre ért oda:
- Maga volt itt előbb, menjen csak!
- Nem, maga.
- Magának több a cucca! Álljon csak be elém.
Ekkor tényleg elhittem, hogy jön a karácsony.
Gombagyors
Tizenöt percünk van ebédet főzni.
Látom.
Tudsz valamit csinálni ennyi idő alatt?
- Igen. Pánikba esek.
Kivételesen nem Yodával beszélgettem.
Több helyre kellett időben odaérni. Előtte elbeszélgettük és eldolgoztuk az időt. Alig maradt ebédkészítésre. A minusz sok fokban fel se merült, hogy hideget együnk. Szerencsére volt egy tervem.
Pár napja olvastam egy receptet, amiben sok-sok nyers hagyma és fokhagyma volt. Nagyjából egy fej hagyma fejenként, megspékelve két-három gerezd fokhagymával. A recept külön kiemelte, hogy esetleg meggrillezhetjük a hagymát, de a fokhagymát mindenképpen nyersen együk. Nem egy vámpírvadász honlapon jártam, de a szerző kétségkívül szerette magától távoltartani az idegeneket.
Az ötlete azonban, hogy az étel alapja legyen egy grillezett, nagy gomba, nagyon tetszett.
Be is robbantam a konyhába és égett a kezem alatt a munka. (Jobb, mint amikor a vágódeszka égett a kezem alatt, mert véletlenül rátettem a forró platnira.)
Tizennégy perccel később vidáman jelentettem:
Tálalva.
Yodának nem ízlett: nem volt benne hús.
Parmezános gomba
- 2 két tenyérnyi gomba
- 2/3 csésze parmezán
- negyed csésze majonéz
- negyed csésze joghurt
- 2 paradicsom
- só, bors
- saláta
- két pita
- 2levél bazsalikom
1. A gombát fűszerezzük (sózzuk, borsózzuk, ha akarjuk, fokhagymázzuk).
2. Betesszük a sütőbe és oldalanként 4-4 percet grillezzük.
3. A fele parmezánt összekeverjük majonézzel. A másik felét a joghurttal. Beléjük keverünk 1-1 levél bazsalikomot.
4. A pitára rátesszük a salátát. A salátára a majonézes keveréket. A kész gombába betesszük a joghurtos keveréket.
Válaszolunk az indiszkrét kérdésre:
- Miért csak alul van majonéz?
- Mert csak ennyi majonéz volt itthon.
2011. december 19., hétfő
Mormonpizsama az esküvőn
Miközben a templomi ruha moshatósági problémáit tárgyaltuk ki, rájöttünk, miért lehet itt ekkora a vízfogyasztás: ha mindenki este bedobja a mosógépbe a mágikus alsót és önmagában kimossa, akkor érthető lesz az a havi negyvenezer liter átlagfogyasztás.
A belvárosban sétálva az esküvői kellékeket áruló boltban láttunk két alapmodellt. Az egyik, a jobb oldali, a nem-mormon ruha. A baloldali a mormon: ott alá lehet venni a mágikus alsóneműt.
Ha a mormon menyasszony kivágott ruhát szeretne, akkor sincs gond, egyes spéci ruhakölcsönzők vállalják a ruhák mormonosítását, hogy ne kandikáljon ki alóla a templomi ruha.
2011. december 18., vasárnap
Vendég
Január közepén, ha minden jól megy, vendégünk lesz. V két hétre jön. Egyik reggel félálomban átbeszéltük a tennivalókat, hogy mit kell majd előkészíteni, mielőtt megérkezik.
Tudni kell, hogy Yoda a hálószobában alszik az ágy lábánál. A vize viszont a konyhában van. Éjjelente egyszer felkel, ellenőrzi a házat, vakaródzik egyet - ilyenkor csörömpölnek a táblácskái a nyakában -, majd iszik.
- Ha itt lesz V, majd a vizet be kell vinni a szobába, mert úgyis be lesz csukva az ajtó.
- Miért akarod V-t becsukni a szobájába? Miért ne mehetne a konyhába inni?
Madárka
Megjegyzés: a fotók nem a tetthelyen készültek.
A kertben egy madáretető áll. Azaz kettő. Azaz nem áll, hanem lóg. A madáretetőt reggelente gondosan feltöltjük, a tollasok pedig jönnek. Hidegebb, de napsütéses napokon délben újra kell tölteni az etetőt, mert a kosztosok éhesek. A garázsban lapul is egy húszkilós szotyis zsák. Valóban lapul, egyre kevesebb van benne.
A madarak néha tökmagok kapnak, ha éppen tököt készítettünk ebédre, de időnként desszertnek száraz kenyérmorzsával vagy süteménnyel lepem meg őket. Látni, hálásak: ilyenkor folyósabbakat tojnak a madáretetők tetejére.
Reggelente csivitelésre és veszekedésre ébredünk. Van kinn veréb, vörösbegy, cinke, kékszajkó, galamb, gerle, meg még ezer másik madár.
Időnként csend lesz: ilyenkor érkezik egy nagy vörös macska, aki nagyon tisztel engem. Tudja, jól bánok a slaggal.
A nagy vörös macska és köztem érdekes kapcsolat van. Ha én kilépek a kertbe, a nagy vörös macska, aki nagyon tisztel engem megy.
A madarak meg esznek tovább.
Fura módon Oszi nem zavarja a madarakat. Oszi csak fekszik dézsájában, a madarak esznek, énekelnek és Oszi úgy néz ki, mint aki tévézik. Oszi túlzottan úrimacska ahhoz, hogy tollast kopasszon.
Reggel csend volt.
Kimentem, de nyoma se volt a nagy vörös macskának, aki nagyon tisztel engem.
Feltöltöttem a madáretetőket, aztán elfeledkeztünk az egészről. Két óra múlva továbbra is csend volt. Kimentem.
Madár sehol.
Aztán észrevettem a fán egy madarat. Egyet. Igaz, abból az egy madárból több tucat kis énekes kitelt volna. Csak ült és nézett. Még a szellő se borzolta tollát.
- Tarka vércse - azonosítottam a tollast, aki békésen ült a szilvafa hegyibe. Nem magamtól vagyok ilyen okos. Magyarországon vörös vércsét mondtam volna, de itt olyan nincs. Marad a tarka vércse, főleg, hogy a csőrös kabátja tarka volt.
Bementem főzni, dolgozni. Pár óra múlva ismét feltünt a csend. A madarak még mindig kussban voltak, mint egy megnevelt kisdobos raj. Kimentünk testületileg.
Yodát nem érdekelte a vércse.
- Él? - tettük fel a kérdést. A madár mozdulatlanul ült a fán és még tolla se rezzent.
- Nem is madár! - kontráztunk.
- Nem is ragadozó... - ebben a pillanatban tört meg a több órás csend, a vércse követhetetlen sebességgel repült valamerre és szinte hallani lehetett a csipogó sikoltásokat, amiket szárnysuhogás nyomott el, madarak százai emelkedtek fel a környező fákról.
Aztán csend lett.
A vércse nem jött vissza, az udvarról pedig beszűrődik a csivitelés.
2011. december 17., szombat
Mágikus alsóneműk
(Megjegyzés: minden vallásban vannak a kivülálló számára meglepő, furcsa dolgok. A hívők elfogadják ezeket, mint hitük, életük részét. A kivülállók, ha egyáltalán felismerik ezeket, csodálkoznak.
Hiszek az élni és élni hagyni elvben. Mindaz, ami nem árt másoknak, jó dolog. Viselője, használója hisz benne - legyen az halotti ing, stilizált pajzs, szekérkerék, lekicsinyített kínzóeszközt ábrázoló miniatűr szimbólum, nagyívben kikerült fekete macska vagy egy mágikus alsónemű.
Mind tiszteletre méltó dolgok, amiket el kell fogadnunk. Ettől vagyunk emberek.)
A mágikus alsóneműnek hivatalosan templomi ruha a neve, de a hozzánk hasonló kívülállók csak barátságosan mormon-fehérneműnek vagy mormon pizsamának mondják. Egyes anti-mormon csoportok szerint a mormon-fehérnemű titkos ruhadarab, mormon csoportok szerint a kritikusok keverik a sacred és a secret szavakat.
A templomi ruhát nemcsak templomban hordják, hanem mindenütt. Egy hithű mormon felölti a kezeslábast és hordja. Hordja. Hordja. Akkor veheti le, ha kimossa vagy, ha olyan tevékenységet végez, amit ilyen ruhában nem lehet. Például úszik. Egyéb alkalmakkor a cucc rajta van. Éjjel is és a jövendő mormon generációk fogantatásának a pillanatában is. (Szerintem ez utóbbi ellenőrzése nincs napirenden.)
A templomruha fehér. Mivel az élet bizonyos pillanataiban hátrányos lehet fehér alsóruhát hordani, ezért a seregben szolgáló mormonoknak engedélyezik terepszínű alsóruha hordását.
Templomi alsóruhát csak templomialsóruha-szakboltokban - mint a Deseret kiadó boltjában - kaphatnak a beavatottak. A ruhadarab szent: kivülállók nem hordhatják és nem vehetik meg.
A ruhát addig kell hordani, amíg tart. Amikor kezd elfoszlani, akkor lehet csak újat venni - azaz a szekrényben nem sorakoznak egymás mellett az alsóruhák. Ha egy ruhának lejár az ideje, meg kell fosztani szentségétől (kivágni belőle a megfelelő jelképeket) és utána lehet újat venni.
A mormon vallás szerint az öltözet szent. A hívőnek és Jezusnak a Templomban kötött szövetségét jelképezi. A hivatalos doktrína szerint az alsónemű valamennyire véd a kísértéstől. Egyes használók szerint a fizikai támadások, földrengések és balesetek ellen is védelmet nyújt, de erről még senki sem készített statisztikai alapossággal felmérést.
Egy valami nem derült ki a templomi ruháról. Nem tudom, hogy a templomiruha alatt hordanak-e egyéb alsóneműt, például boxert vagy tangát.
Képek forrása: Wikipedia.
2011. december 16., péntek
Neomissziós stílus Salt Lake Cityben
Yodának felemelve maradt a lába a megdöbbenéstől, amikor megláttuk az iskolát.
Az iskoláját! - mondtam azonnal fényképezőgép után kotorásztam.
Utahban ilyen épület nincs. Azaz egy van, de az is tévedésből épült. A neomissziós stílus az Egyesült Államok déli, egykor spanyol területein virágzott. Ide a Nagy Sós-tó mellé érkezett egy-két misszionárius, járt erre pár felfedező és még a térképekre is berajzolták, hogy ez a fehér folt a Mexikói Alkirálysághoz tartozik, de ezt igazából ők se vették komolyan.
A spanyol korona valós fennhatósága alá tartozó területeken megmaradtak a későbarokk egyházi épületek. Ezek hatására, a tömeges mexikói bevándorlás előtti időkben, a huszadik század hajnalán virágzott a neomissziós stílus.
Az építészek fogták az általuk romantikusnak tartott elemeket és általában mindenféle funkció nélkül alkalmazni kezdték őket modern épületeken, főleg egyetemeken, iskolákon, templomokon és vasútállomásokon.
Salt Lake Cityben nem voltak hispán előképek, így a stílus se ért el ide. Akinek volt pénze, az európai ízlés szerinti palotákat emelt a South Temple-n vagy törpefelhőkarcolókat a belvárosban. Az itteni katolikusoknak nem voltak latin gyökereik, így építészetileg ők a keleti-parti, illetve az észak-európai formákhoz nyúltak vissza.
Egy-két neomissziós épület valahogy mégis idekeveredett. A Kolombusz iskola tornya messziről láthatóan idegen test a városszövetben. Az épület gyökeresen eltér mindattől, amit a mormonok építettek. Lehet, egy kuratóriumi tag szerint a Kolombusz Iskolát ilyen stílusban kellett megépíteni - nem tudom, de az iskola tornya egy kis mediterrán hangulatot csempészett Salt Lake City külvárosába - csak a szinpompás virágzuhatag hiányzott a toronyról.
Yodát a leanderek hiánya nem zavarta, minden építészeti előítélettől mentesen pisilte oldalba a tornyot.