Kisértetfalu a Koponya-völgyben - Iosepa I

- Koponya-völgy? Jó helyen járunk?

Jó helyen jártunk.

A szállingozó hóesésből szürke sziklák emelkedtek ki. Ha nem tengődtek volna sárgás fűcsomók a hegyoldalon, akkor az gondolhattuk volna, a Mars egy különösen elhagyott völgyébe tévedtünk. De pár fűszál és néhány eltéved bokor képtségbeesetten kapaszkodott az életbe.



Egy lágyan emelkedő dombhát után hirtelen tünt fel a kék tenger és a pálmafa. A látvány csak azért nem okoz tömegkarambolt, mert szinte senki se jár erre. Az utolsó harminc kilométeren egy autót láttunk idefele és később kettőt visszafele.



Szürreális volt a látvány.
Pálmafa és kék tenger - a sivatagban, közel ezerkétszáz kilométerre a legközelebbi óceántól.

- ALOHA! - nevetett a tábla és mi befordultunk a mellékútra.



Iosepa - olvastuk és követtük a pici zöld nyilat fel a Salt Mountains lejtőin.



Az út kitartóan kúszott felfele a hegyre, aztán pár kanyar egy egy kilométer után kiemelkedett egy temető a semmiből.



Iosepában voltunk.

Iosepa a hitről szól. Nem a boszorkányüldöző, fanatikus vakbuzgókról, hanem az egyszerű hívő lelkekről.
Felmérhetetetlen bizalom és hit kellett ahhoz, hogy 1889-ben 75 hawaii mormon összepakoljon, szögre akassza virágfüzérét, bezsírozva eltegye szörfdeszkáját és elinduljon vallásuk Mekkájába, a tenger nélküli Utahba.



Az egyház nem tudott mit kezdeni velük. 1889-ben egy nyolckarú, zöld marslakó előbb illeszkedett volna be a fehér társadalomba, mint pár tucat hawaii bevándorló. Ők azonban nem adták fel.



Salt Lake City környékén ekkor már minden művelhető földet megműveltek - a bevándorlóknak már csak a Koponya-völgy jutott a Só-hegy árnyákában. A helynevek mindent elmondanak erről a környékről.

A hawaiiak azonban nem adták fel. Felépítettek egy városkát, amit az őket megtérítő misszionáriusról - és a mormon vallás alapítójáról - Iosepának neveztek el. Házakat emeltek, a hegyipatakokat öntözőrendszerbe vezették. Hogy összegyűjtsék a vizet, kiástak egy tavat a völgy mélyében. És meghaltak.



Az addig ismeretlen hideg és a száraz klíma megtizedelte őket. Skull Valley ma is egy elveszett hely. Százhúsz éve pedig egyenesen a világ vége lehetett. A legtöbb gyerek nem érte túl az első telet. Vagy a másodikat.



Ennek ellenére újabb bevándorlók érkeztek és hamarosan kétszáznál is több hawaii bevándorló lakott Iosepában.

A városka virágzott és az 1900-as évek elején a közösség elnyerte a Leghaladóbb utahi település díjat - akármit is jelentett a haladó szó akkoriban Utahban. A városkát gyümölcsösök vették körbe, a napégette utcákat pedig hétszáz fa tette árnyassá.

1915-ben a mormon egyház megépítette első templomát Hawaii-on. Az egyház ekkor felkérte a iosepaiakat, menjenek haza, segítsék a kolóniát a szigeteken. Az emberek zokszó nélkül összepakoltak és visszatértek Hawaiira.



A házakat felfalta az idő. A fák eltüntek. Csak a szél süvített a hegyoldalban. A temető magányos volt, kietlen és hideg. Még a színes művirágok is elhervadtak a sírokon.



Folyt. köv.