2011. október 24., hétfő
A dohányzó fűnyíró
Színesedik a világ.
Sárgulnak a levelek.
De még nő a fű.
Pár utcával arrébb egy férfi minden szombat reggel óraműpontossággal megtámadja a füvet. Bőg a fűnyíró, sikítoznak és hullanak a fűszálak. A fű az első számú közellenség.
A fűnyíró bömbölése betölti a csendes kertvárost. A fickó órákon át nyírja a füvet. Külön célszerszámmal utasítja rendre a járda szélén növő rakoncátlan fűszálakat. Motors manikűrollóval távolítja el a kerti ösvényt fenyegető zöldet.
Kisebb kertje van, mint a mienk, amit mi egy mechanikus fűnyíróval fél óra alatt rendbeteszünk.
Az ember meg egy nagy teljesítményű motoros “kecskét” tologat.
Több hónaba telt, amíg rájöttünk a megoldásra. A fickó nem elsősorban füvet nyír, hanem dohányzik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Az én kertem otthon inkább egy kicsit amolyan rétszerű volt. Nem mondom, néha kellett füvet nyírni, mert nagyon el tudtott burjánzani, ugyanis nem gyep volt, csak amolyan "vadpázsit", gazokkal együtt. :)
De mindenesetre jobban kedvelem az enyhén kócos, fésületlen, de természetes kertet, mint az élre nyírtat. :)
Meg tudod, a jó munkának idő kell, de felénk hozzá szokták még tenni, a rossznak meg mégtöbb! :)
Különben is milyen jó annak, aki elfelejti, hogy milyen napra is ébredt! Meghallja a fünyirót és egyből tudja: szombat van!
Megjegyzés küldése