










Nem hittem, hogy ennyiféle tök létezik. (Utóbb észrevettem, hogy spagettitök és sütőtök nem is volt.)

A farmon - ami hivatalosan nem tökfarm, de nekem már örökre az marad - mindent beborítottak a tökök.

Itt láttam azt hiszem először az a mazochista magatartást, hogy valakit nem érdekelt, rálépnek-e a tökére vagy sem.

Egyébként a gazdák nem tököltek: csak kitették a töküket, de nem írták rá, ez milyen tök.

Talán mert az ember úgyis látja.

A vevő kiválasztja a tökét, megragadja, ha túl nagy, talicskára teszi és a kijáratnál fizet.

Vagy a boltban, ahol tipikus helyi termékeket, házi husokat és friss narancsot lehet kapni. Meg minitököt.

Valamennyire viszont csalódás volt látni, hogy nem az összes tök itt termett. Egyes ládákon más tökészek neveit fedeztük fel.
De akkor is, jön a Halloween és jönnek a tökök.

Nekem mégis Faludy György Rabelais átköltése jutott az eszembe:
"A BORIVÁS ŐSI ÖSZTÖNE, A TELI KANCSÓ ÖSZTÖKE S A VÉN BORISSZA ŐSZ TÖKE"
Közeleg a Halloween, mindenki a vigyorgó töklámpásokat készíti és békésen a konyhaasztalon faragja a tökét.
Ebből mi se maradhattunk ki, vettünk spéci tökfaragó készletet és egy tököt.
A töknek levágtuk a fejét, majd a tökkaparó kanállal kikapartuk a belét és összeszedtük a tökmagot, majd a felszereléshez adott füzetkéből kiválasztottunk egy egyszerű rajzot és rámásoltuk a tökünkre. Aztán a tökfűrésszel elkezdtük körbevágni és a reciziós tökfűrésszel eligazgattuk.
A tök fejébe még kellett vágni egy kis kéményt, majd belettünk egy mécsest és elkészült első töklámpásunk.