Kolibri

- Mekkora darázs! - csodálkoztam a mozgásra a szemem sarkából. Aztán picit jobban odanéztem.

- Mekkora madár! - csodálkoztam tüzetesebb szemlélődés után.



Előkaptam a jobbik fotógépet és ablakon keresztül nagy távolságból elkészítettem életem legrosszabb fotóit a kolibriről.

Tavaly már járt nálunk párszor, akkor kitettünk neki egy kolibrietetőt, akkor elmaradozott. Most megint kiteszem, hátha megváltozott az ízlése.

Tollasbál

Spanyolul jobb a kép: ott a férfi, aki tollas, az meleg.

Magyarul az jut eszembe, hogy tollasbál lesz.

Az utcabál

Évente egyszer az utca lakói tartanak egy bált. Nem igazi utcabál ez, nekem inkább a szó tetszik: mindenki fôz, süt valamit, behúzódunk egy árnyékba és mindent megesznek egy nagy beszélgetés közben.

Az osszejövetelre mindig meghívjuk az önkormányzati képviselôket, akik pár kiváló burger mellett néhány kemény kérdést is kapnak.

Amikor látják a sokadalmat, sejtik, hogy az utca valószínûleg nem jobbra vagy balra szavaz (amik közt normális helyen helyi kérdésekben úgysincs nagy különbség), hanem arra, aki megoldja a problémákat.

Idén két fontos kérdés lett nekik feltéve. Mi van az utca végén levô elhagyatott házzal?
A telken két ház állt, az elsô felújítása elakadt és a tél lakhatatlanná tette, ezért lebontották. A helyén viszont ott maradt a pince. A másodikba beköltözött egy óriási macska és egy bátor hajléktalan, aki nem félt a macskától.
A környék tiltakozására az önkormányzst bedeszkázta a házat, a tulajdonost meg felszólította, tömje be a gödröt, mielôtt valaki beleesik.
Nem tömte be.
Az önkormányzat bírósághoz fordult.
Pont az utcabál elôtti nap hirdettek ítéletet, ezt ismertették a lakókkal. A tulajdonost tizenvalahanyezer dollárra büntették, az önkormányzat betömi a lyukat és az egészet ráterheli az ingatlanra.
A másik kérdés arra vonatkozott, tervezi-e az önkormányzat az utca vagy annak környékének átsorolását családiházas övezetből valami mássá.
A vendégek politikusi szavukat adták rá, hogy nem tervezik.

A politikusok hamarosan leléptek, a szomszédok pedig enni kezdtek. A beszélgetést és az állkapcsok mozgásának zaját csak időnként törte meg egy-egy hangosabb megjegyzés:

- A somlói receptjét elkérhetjük?

Üzemi konyha

Megjegyzés: a fotó egy hasonló somlóiról készült, ennyi főzés közben Ribizlifozeleknek eszébe se jutott kattogtatni.

Utcabál lesz.
Erre mindenki visz valami ennivalót.

Mi somlóit és kétféle rakottkrumplit viszünk. Az egyik rakottkrumpli ehető lesz, a másik vegetáriánus.

Egy délután alatt megcsinálni 8 liter somlóit és ennyi rakottkrumplit nem egyszerű. Voltak nehéz pillanatok is, például amikor a paprikás zsírban cuccogó kolbász belehullott a vaniliakrémbe. Na, az volt a fúziós konyha.

De kész lett és most várjuk az utcabált, sikeres lesz-e.

Folyt. köv.

Yoda és a szarka

- Cserrr - mondta a szarka felháborodottan.
- Cserr, takarodj innen!
- Cserrrrrr, ez az én fám.
- Cserrr, ez az én füvem.
- Cserrrrrrr, ez az én egyetemem.
- Cserrrrrr, ez az én Földem.
- Cserrrrr!

Yoda annyit se mondott, hogy fél perc alatt meggrillezhetné tekintetével a madarat, csak egykedvűen vállat vont és elügetett.

Napi leves

Salt Lake Cityt úgy ismerik, mint egy sótlan, unalmas várost, ahol antilkoholisták élnek szigorú rendszer szerint.

Ez nagyon is nincs így.

Itt még a leves is különleges:

Tündérmese

Egyszer volt, hol nem volt, Utahban volt egy kínai bevándorló lány, aki 9 éves volt és nem tudott angolul. Apjával élt, aki ekkoriban ugyanennyit tudott angolul, mint a lánya. Anyja a távoli Kínában betegeskedett.

Mivel apja mosogatott (hogy megéljen) és tanult (hogy ne kelljen mosogasson), egy nap odaadta 9 éves lányának a csekkönyvet, hogy fizesse a számlákat, fôzzön, mosson, takarítson és mosogasson, mert hát a profik nem viszik haza a munkát.

A következô történet ezek alapjân lehetne egy szomorú leírás egy halmozottan hátrányos helyzetû bevándorló sanyarú életérôl és hányattatásairôl, ami alatt az olvasó több csomag papírzsebkendôt bôg tele és a végén rájön, a Rómeó és Júlia ehhez képest egy vígjáték.

Nos, ez nem egy ilyen történet lesz.

A lány tanult, tanult és tanult és látta, hogy az albérlet ára felment 200 dollárról 250-re.
Aztán olvasott egy hírdetést egy olcsón eladó házikóról, ahol a kamat magas volt, de a részlet fix és 200.

Felhívta az ügynököt, aki vagy drogos volt vagy profi vagy véglegekig elkeseredett, mert komolyan vette a tízéves ügyfelet.

A lány megkötötte az üzletet és a végén az ingatlanos meghívta ünnepelni egy MacDonald's-ba.

Telt múlt az idô és a kislány felnôtt és jó úton volt egy üzleti diploma megszerzése felé az egyetemen, amikor felhívta Kínából a család:
- Nem akarunk zavarni, és haza ne gyere, csak szólunk, hogy anyád haldoklik.

A lány erre elrepült Kínába, megszerezte a lehetô legjobb orvosi ellátást anyjának. A kínai kommunizmus a lehetôségek hazája: pénzért mindent lehetett. Meglett az ellátás is, 100000 dollárba került. Közben barátok, ismerôsök megszerezték a lány parlamenti képvidelôjének a támogatását és az anya kapott vízumot az Egyesült Államokba, ahol meggyógyították.

Ez még többe került.

Hogy visszafizethesse az adósságot, a lány kölcsönt vett fel a házára, ami ekkor már százezret ért és a pénzen olcsó bérlakásokat vásárolt. Közben pincérkedett, dolgozott a Goldman Sachsnál, befejezte az egyetemet és mire kezében volt a diploma, visszafizette az adósságot is.

Ma van vagy 70 bérlakása. Mostanában lesz 32 éves.

Shrimp taco

Több, mint egy évtizede találkoztam elôször a mexikói taco szóval. Európai spanyolban ez a szó káromkodást jelent. Mit keres akkor az étlepon? - gondoltam.

Ez a taco nem az a taco. Ez egy étel. Egy ôsi mexikói étel, amit Cortes katonái is örömmel elvettek az ôslakóktól, mielôtt kardélre hányták ôket.

A taco egy kukoricalepény, amit megtöltenek valamivel. A töltelék lehet bármi, zöldséggel kevert darált marhahús, tengeri bigyó, stb.

A belváros szélén a State Street mentén áll pár tacoárus. Ôk egy dollárért két tacot kínálnak - pont emiatt az ár miatt nem merjük èvek óta megkostolni ôket: mindig az az elképzelésem, hogy egy dögkútról szerzik a hozzávalókat. Valószínûleg tévedek és nem egy kútról van szó, hanem legalább kettôrôl. De ha valaha is leszek olyan szabad, hogy egy papucsállatkáért sem felelek, elmegyek és kipróbálom a tacost.

Déli fish taco
(Már a név önmagában egy tanulmàny!)
- fél kilo garnélarák
- olivaolaj
- 3 szem szétnyomotr fokhagyma
- 1 kanál ôrökt kömény
- fél kanál csilipor
- só
- lime
- 3 pohárnyi vékonyra vágott káposzta
- tejföl
- apróra vágott ízlés szerint csípôs paprika
- 12 db 15 centis tortillakenyér

1. A rákocskákat az olajjal, fokhagymával, köménnyel, csilivel együtt 30 percre zacskóba tesszük.

2. Limelét, káposztát és sót összekeverjük.

3. 5-8 percig grillezzük a rákocskákat. 1-2 percig a tortillákat.

4. Mindent bepakolunk a tortillákba.

5. A tortillákat bepakoljuk a bendônkbe.

Sûrgôs

Egy régi kolléga keresett munkaügyben skype-on.

- Ezt meg kellene beszélnünk. Ma este ráérsz?
- Amerikában vagyok. Salt Lake Cityben.
- Ja, értem. És holnap?

Nyomtatott internet

Rámeredtem a levèlládàból elôvett újságra. Ez jelentette a nyomtatott sajtó diadalát az internrt felett.

Az allrecipes.com kedvenc online receptgyûjtemènyem. Most kedvezményes áron elô lehet fizetni annak a papíros verziójára, ami lelkes emberek munkájànak köszönhetôen (is) ingyen hozzádérhetô a neten.

Fantasztikus ajánlat

Rengeteg visszautasíthatatlan ajánlatot kapok postaládámba, amiket aztán lelkiismeretfurdalás nélkül törlök - ha már a szűrők nem bírkóztak meg velük. Ez azonban mindet felülmúlta.

A tetôn

- Csak óvatosan!
Ha valamire nem számítottam, az az volt, hogy valaki felülrôl szólítson meg. Miért pont engem venne célba egy égi szózat? És miért pont angolul?

Egy létra tetején álltam és azon filozofáltam, merjek-e fellépni a tetôre vagy sem.

Belekapaszkodtam a létrába és körülnéztem.
J állt a szomszéd tetô peremén, olyan biztonsággal, amivel én egy járdaszegély szélén sem merek megállni.

J is most szerelte a swampcoolert.

Felkapaszkodtam a tetôre és eltipegtem a ketyeréig.

- szíjak leszed
- ponyva levesz
- elôlap lekap
- szíj ellenôriz
- párologtatópanel ellenôriz
- víz csatlakoztat
- áram csatlakoztat
- tetôrôl lemászik (brrr), víz kinyit

Ezután visszamaásztam a tetôre, még egyszer ellenôriztem mindent és lemértem a párologtatòszivacsokat, hogy vagyek 4 tartalékot. Aztán belekapaszkodtam a berendezésbe és telefonos segítséget kértem.
- Be tudod kapcsolni?

Mûködött.

Lemásztam, elpakoltam és visszamásztam a tetôre, hogy lehozzam az ottfelejtett csavarhúzót.

Vajon miért tartott az emberiségnek több évbe rájönni arra, hogy ezt a ketyerét ne a ház legmagasabb pontjára tegye?

Yoda a kávézóban

Éhes voltam. Szomjas voltam. Yodával voltam. A Liberty Parkban voltam.

- Nem mehetünk be egy kávézóba se - mondta szomorúan Yoda - Mind rasszista és nem enged be kutyákat.

- Próbáljuk meg - feleltem és már édes sütemények kezdtek a szemem előtt lebegni.

A park melletti leghippibb kávézót választottam egy rasta pincérrel. A Mestert hónom alá csaptam és átcikáztam a benn savanyodó vevők közt a pulthoz.

- Egy kávét és két süteményt kérek - mondtam, miközben Yoda érdeklődve nézte a pultot.

A pultos vigyorgott és a Mester ezt a pillanatot használta ki egy kis polgárpukkasztásra. Egyszer csak azt láttam, hogy egy rózsaszín nyelvecske végigsöpör a bárpulton. Megkövülten nézhem a nyelvecsjét.

- Yoda - szóltam rá.

- Ne aggódj, - mondta a pultos - tiszta a pult

City Creek képriport

A City Creek mindig kimaradt tavasszal. Láttunk itt jávorszarvast, prétifarkast, ôzet, ijászokat, de tavasszal, amikor nyílnak a virágok, soha. Akkor mindig dolgozni kellett. Vagy elutaztunk.



A City Creek kanyon szûk és hûvös, május végén is csak koratavasz van.

A völgy ilyenkor a legszebb. Minden üde zöld, a patak vízzel teli és hangosan csörgedez.



A patakba kis csermelyek sietnek.



Mindenütt vadvirágok nyílnak.



Sajnáltam is, hogy csak telefon volt nálam fotózni.



De a legyöbb virágról sikerült egész jó felvételt csinálni a séta közben.



Utána a virágok becsukódtak a déli hôségben, Yoda pedig felhagyott a helyi mókuspopuláció sokkolásával.

Kommunikációs kudarc

Amikor befordultam a sarkon és megláttam a hölgyet, már tudtam, valamit szeretne.
Pici, 80 körüli korai hölgy volt bottal, táskával, ékszerekkel.

- Egy kis segítségre lenne szükségem - mondta angolul.
- Igen?
- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.
- Tessek?
- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.
- Nem értem.
- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.
- Nem értem.
- Nem beszélek angolul. Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.
- Miben segíthetek?
- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.

A legközelebbi buszmegâlló úgy tíz perc sétára lehetett. Ez a hölgy sebességével fél órát jelentett.

- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.

Mutattam a telefont: telefonáljunk. A hölgy letette a botot. Elôvette a táskáját, a táskából egy tokot, a tokból egy szemüveget, erre lecserélte a napszemüvegét, elôvett egy másik tokot, ebbôl egy noteszt, amit végignyálazott és mutatott egy számot.

- Ez 1 vagy 7?

Ennyit még elmutogattunk. Aztán legyintettem, felesleged volt az egész, hiányzott a körzetszám. Végigpróbáltam Salt Lake három körzetszámát, egyik kicsengett, de nem vették fel.

Elôvette a tokot, lecserélte a szemüveget, eltette a noteszt, felvette a botot.

A közelben van egy nyugdijasház, ott laknak koreaiak is. Gondoltam, oda elviszem.

- Arra.
- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.
Elôvettem a telefont és beírtam a Google fordítóprogramba:
- Abban a házban lakik pár koreai. Ôk majd fordítanak.

Mutattam a fordítást.
Bot le, tok elô, szemüveg cserél.

- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.

Ismerve a fordítóprogramok lelkét, nem lepôdtem volna meg, ha a koreaiul felbukkanò szöveg jelentése "az anyád egy pinty volt" lett volna.
.

De a hölgy nem verte szét botjával a fejem. Igaz, a szöveget se értette. Elolvasta, de nem értette.

- Cggnnfftsskpoutbnk. Gdrh. Kgf outeb.

Letöltöttem egy koreai billentyûzetet. Azt nem látta. Pedig az összes lehetséges szemüveget kipróbálta.
Maradt a nyugdíjasház.

Amikor meglátta, gyorsított.
Miközben hosszan búcsúzkodtunk, reméltem, hogy ô pont a nyugdíjasházat keresi. És, hogy tényleg nem azt írtam neki, hogy az "anyád egy pinty volt".