Repülô-nosztalgia

- Csirke vagy tészta? - kérdezte a stewardess. 

Régen azt kérdezték, hogy beef vagy chicken és a vegetáriánusoknak elôre kellett szólniuk. 

A pasta meg a beef-ben volt. 

És egyik se volt nagyon rossz. 

Mostanában egyre inkább úgy érzem, hogy egy McDonald's burgerrel jobban kárnánk. Abban legalább tudjuk, mi van. 

A csodás Budapest

Átadom beszállókártyámat. Salt Lake Citybôl repülünk Budapestre két hétre. A Delta embere ránéz és felderül az arca:

- Budapest?! Az egy csodás város! Az a legjobb város Európában! És... Remélem, nem sérti meg... De... De a paradicsomok! Ott vannak a világon a legjobb paradicsomok! A piacokon ott olyan paradicsomokat kapni, mint egy minôségi steak!

A gyógyszerész

- Hozom - mondta a gyógyszerész a gyógyszertárban és hozott valami üvegbe kimért undirító rózsaszín trutyit, ami remélhetőleg elűzi köhögésem maradékát. Annyira undorítónak nézett ki, hogy első látásra megígértem magamnak, hogy meggyógyulok és jó leszek. Ha nem, visszajövök ide a klinikára és ebolát kapok. A betegek nagy része Fekete Afrikából érkezett. A többiek a Szahelből. Ez Utahban, ahol a lakosság 1%-a afro-amerikai, nem kis teljesítmény. A jelenlévők csupa olyan nyelvet beszéltek, amit csak borostyánligás egyetemek antropológiai tanszékein ismernek és jellemzően 4-5 éves kisfiúk és kislányok fordítottak szüleiknek.

Talán ezért is volt enyhén szájbarágós stílusa a gyógyszerésznek, ennek ellenére következő mondata olyan volt, mintha kést forgatott volna a szivemben. Vagy szivattyút az egyamban:

- 6.9 cc-t kell bevenni - magyarázta a gyógyszerész, majd hozzátette - a hetes alatt.

A trutyi felett

Ha Salt Lake City és tél, akkor inverzió és szmog.

- Peking? Ugyan, Salt Lake City, az az igazi - nevetnek keserúen a helybeliek két köhögőrham között. Eltüntek a hegyek, a nap nem süt át a trutyin és olyan, mintha sűrű köd lenne. Az egész alig pár napot tart, de az ember jó esetben alig pár percet bír ki levegővétel nélkül.



Ilyen időben Yoda se sétáltat engem szívesen a városban, így ebéd után gyakran autóba ülünk, pöfögünk egy kis extra szmogot a városba és felmegyünk valahova a hegyekbe.



Most nem mentünk messzire, csak a városba bevezető autópályához, ahol az út leereszkedik a Parley's kanyonból. Itt, két autópálya között lehet sétálni egyet a hegyekben, vagy leereszkedni a Parley's ösvényre, ami előbb utóbb csatlakozik a villamosunk mellett futó sétaúthoz, ami majd egyszer a Jordán-folyó ösvényéhez vezet. Majd. Egyszer.




Az ösvény itt az autópályák között igyekszik átvágni, hogy feljusson a hegyekbe illetve visszatérjen a völgybe - a szmogba.




Yoda lelkesen jelölgette a hidakat és én reméltem, hogy közben nem tiszteli meg a lenn duruzsoló forgalmat. Ritkán voltam a Mesterrel ennyire fura helyen. A forgalom zúgott és most csak pár szmogot fotózó elszánt kiránduló járt erre.



Pár híd után végre eljutottunk a hegyek lábához.

- Merre tovább?
- Felfele, mert arra tiszta a levegő - felelte a Mester és elindult felfele és ekkor, mint valami középkori Mária-jelenésben, kibukkant a kék ég felettünk és megláttuk a napot.

Monster truck show 2

- Uuuu - mentek a zombie monster truck rajongoi a folyoson, kinyújtott kezüket ütemesen lóbálva maguk elôtt, ahogy kedvencük motorházából kinövô kezei tették. 

A büfébe tartottak. 

A büfé árain látszott, mennyibe kerülhetett az aréna. Húsz dollártól indultak a burgerek, de egy rajongónak persze semmi se drága. 

A verseny lenyûgözô volt, a felspécizett óriások dübörögve vágtattak fel-alá. Kettôt egy ikerpár vezetett, egy másikat egy dögös csajszi. 

A pilóták olyan trükköket mutattak be a monstrumokkal, hogy azt már-már megcáfolta a fizikát, a gravitációt és a józan észt. Persze nem azért jöttek ide, hogy józan észt osszanak.



Különben is, ki nem szeretett volna ilyesmiket tenni forgalomban?

Kártyacsere

Hosszú évek után közelíttettük mobilflottánkat a világszinvonalhoz, azaz hirtelen két gerenációt ugrottunk előre és ezzel pont két mobilgenerációnyira kerültünk a világszinvonaltól.

Az új iPhoneba már 'nano'SIM-kárya kell.

Bevonultunk egy szakboltba. Utoljára ileyesmit otthon csináltunk, ott a telenoros högy betette egy ketyerébe a régi sim-et, aztán tett bele egy újat és átmásolta az adatokat.

A dolgok eleje itt is így történt. Betette a régi SIM-et egy ketyerébe, majd rátehénkedett a gombra. A ketyere körbevágta a régi kártyát. Ezt követően az eladó körbereszelte a régi-új kártyátmeg sim-et.

- Tessék, már jó! - mondta és én csak lestem.