Pioche helytörténeti múzeuma a végletekig informatív volt: szinte minden tárgyról elmondták a legfontosabb információt: nem szabad hozzányúlni.
Arról nem volt szó, hogy mi történik, ha valaki hozzányúl valamihez. A város puskaporos történelmének ismeretében a nyolcvanas teremőr nénike valószínűleg lelövi és utána elkaparják a Boothill temetőben.
Pioche múzeuma több volt, mint az átlag helytörténeti gyűjtemény, aminek mindenki odaajándékozza azokat a kacatokat, amiknek már nincs hely a sufni lyukas eresze alatt. Hasonlóan teljes gyűjteményt láttunk Helperben pár éve.
Ez a múzeum Piocheban végigkísérte a helybeliek életútját a mikrohullámú sütőnek látszó inkubátortól a sheriff puskájáig.
Még a túlvilágról is került egy szellemes porté ide.
Volt itt minden. Nekünk főleg a hatalmas ásványgyűjtemény tetszett - itt minden egyes követ ugyanúgy hívtak: Do not touch.
Az írógépek és pénztárgépek és katalógusszekrények is kedvenceink közé tartoztak.
A legmeglepőbb azonban az volt, hogy Piochenak nem egy, hanem két múzeuma van.
Az egyik a főutcában és a másik a Millió dolláros bíróságon.
A Millió dolláros bíróság (nem bírság!) az egy olyan kelet-európai elfuserált történet, amit a Kárpátok bércei alatt se igen találni.
Pioche volt a megyeszékhely és a gazdag bányaváros méltó bíróságot szeretett volna emelni. Ki is bocsátottak egy kötvényt, hogy az 1870-es években 26 ezer dollárra becsült költségeket fedezzék. A kivitelező elrontott mindent ezért több új kivitelező fejezte be a munkát 76 ezerért, amit szintén kötvényekből fedeztek.
Közben kifogyott az ezüst és ezzel együtt elapadtak az adóbevételek és a megye a nem tudta a kamatokat se fizetni. Mire észbekaptak, az adósság értéke elétte az egy milliót. 1908-ban Nevada állam átvállalta az adósság 68%t, majd 1938-ban a maradékot. Ekkorra készült el az új bíróság, mert a régi ekkora balesetveszélyessé vált.
A régi bíróságot kiürítették és harminc éven át elhagyottan omladozott.
Annyira nem végezhettek rossz munkát az épületen, mert az millió dolláros bíroságot különösebb problémák nélkül átalakították múzeummá, ami mindig nyitva van, ha épp egy önkéntes ráér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése