- Azért ez egy meglehetősen kimerítő leírás egy háromszáz méter hosszú "túraútvonalhoz" - néztem Puppeyra, aki épp az információstáblát akarta kirágni a helyéről.
Bullionville temetőjében először egy sokkal hosszabb, két kilométeres úton voltam először. Az út amilyen rövid, olyan meleg volt. Hideg ez se volt, de legalább nyílegyenesen felvezetett a pici fennsíkra, míg a másik egy kényelmes szerpentinen közelítette meg a temetőt Cathedral Gorge látogatóközpontjából.
Bullionville (amit én notóriusan Buillonville- nek akarok mondani, mert hát annak van értelme) egy pici ipartelep volt, ami a Pioche környékén kibányászott ércet dolgozta fel. A feldolgozó üzemek azért épültek itt fel 1870-ben, mert itt volt víz és mert a közeli város(ka), Panaca mormon lakói hallani se akartak bányákról és iparról.
Arról se akartak hallani, hogy az ő tisztességes, istenfélő temetőjükbe temessék a kisvárosban elhunyt bányászokat, munkásokat, örömlányokat.
Ezért lett Bullionville-nek saját temetője.
A városka virágzott és 1873-ra saját vasútvonal kötötte össze Pioche bányáival.
Hamarosan már ötszáz ember élt itt. Volt szálloda, posta, kocsma és bolt.
Még egy vízvezetéket is építettek Bullionville és Pioche között, ami a kisváros szempontjából nem volt túl jó ötlet: mivel már Pioche-ban is volt víz, az üzemek átköltöztek a bányák közelébe. 1880-ra a posta bezárt, a vasút eltűnt, az emberek elmentek.
Csak a temető maradt.
A város meghalt. (De nem temették el a temetőbe.)
Az se igazán: ma tíz sírhely "lakóját" ismerik.
A többi neve elveszett, elporladt a sírkővel vagy a sírkereszttel.
A városból ennyi se maradt. Azt olvastam, hogy valahol még áll a feldolgozó pár fala - azt majd legközelebb megpróbáljuk megkeresni.
A többi mind eltünt.
Páran néha még visszajárnak őseik sírjához, a temetőt a Cathedral Gorge személyzete rendben tartja. Nem mintha nagyon el akarna itt burjánzani a nővényzet.
A sírok - és hült helyeik - közt bóklászva úgy éreztem, ide még a kísértetek se járnak haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése