Lost Creek már nincs elveszve: a törvényhozás megtalálta.
Korábban fanatikus horgászok és kajakosok jártak ide: nem voltak sokan és az infrastrukturát a víztározó meg pár pottyantós WC jelentette.
Tíz-húsz ember kijött ide, evezgettek, horgászgattak.
Motorcsónakot lehetett használni , de csak lassan.
Vizisíelni vagy jetskyzni (ezt vajon hogy írják?) tilos volt és tilos lesz. A benzingőzös kikapcsolódás hívei így elkerülik és el fogják kerülni ezt a helyet.
De a törvényhozás felfedezte és csinált belőle egy state parkot.
Lesz majd civilizált kemping villannyal, vízzel, internettel (most a mohilok se működnek).
Lesznek leaszfaltozott parkolók.
Van ami jó lesz, van, ami nem. De a lényeg, hogy több ember tudja majd élvezni a vizet és a hegyeket.
A nagy tervekből egyelőre csak egy valósult meg: a fizetőállomás a bejáratnál, ahol 10 dollárt kell fizetni a belépésért. Másért nincs miért fizetni.
Nekünk éves bérletünk van az összes utahi state parkba, úgyhogy csak kitettük a kis kártyánkat és mentünk tovább.
Akartunk egyet evezni, mielőtt civilizálódik a hely, mint a közeli Echo-víztározó, ahol a civilizálódás és a fejlesztés nem sikerült tökéletesen.
Délután volt - a legjobb helyeket elfoglalták, mi a tó egyik öblének végén találtunk egy elhagyatott helyet. Itt leparkoltunk, felfújtuk a hajót és a kék ég alatt kilapátoltunk az öbölből.
A víztározó egyik nagy öblében voltunk, innen akartunk kinézni a tó fő vízfelületére, amit a fok mögött sejtettünk.
A fog mögött azonban csak újabb fokot találtunk, majd még újabbat.
Közben fekete felhők kezdtek beúszni fölénk és távoli mennydörgés hangját hozta a szél:
- Ne nézzük meg a következő fokot! - döntöttünk és elkezdtünk egyre gyorsabban visszafele evezni. Kellett nekünk a legtávolabbi ponton táborozni!
Csepegett az eső, mire partotértünk és a következő pillanatban már dézsából öntötték a vizet. Eleinte próbáltam szépen összecsomagolni a hajót, de pár perc után úgy néztem ki a jégesőben, mint aki iszapbírkózás után indult egy vizespoló versenyen is, úgyhogy feladtam és az evezőket meg a hajót hosszában bedobtam a Behemótba.
Aztán iszkoltunk is haza - mint később megtudtuk, a viharban egy nap alatt lehullott az egész nyári csapadékmennyiség.
Úgyhogy a többi látnivalóért vissza kell jönnünk és talán sikerül megelőznünk a civilizációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése