- Homokkőben nincs ezüst - mondták a szakemberek.
- De itt a minta! - tiltakozott a bányász, aki Pioche-ból ruccant át Szent György környékére és ezüstöt talált.
- Akkor se.
Hamarosan kiderült, a korallképződményre emlékeztető fehér homokkővonulatban mégis van ezüst, méghozzá sok.
1878-ra egy kis városka nőtt ki a semmiből, amit a hegyhát tiszteletére Silver Reef-nek neveztek el.
A bányák hamarosan ontották a nemesfémet és a bányászok munka után verítékes munkával megkeresett bérüket a bordélyokban és játéktermekben herdálták el.
Vagy lövöldöztek egyet.
Esténként az úri közönség verekszik - jutott eszembe Rejtő, miközben Silver Reef történetéről olvasgattam.
Nem csoda, hogy ennek a kisvárosnak ekkora temetői voltak.
Aztán elfogyott az ezüst és a bányák bezártak és csak az egykori bank maradt, amiből mára múzeum lett.
A romok között sétálva most több valamennyire stabilizált vagy helyreállított épületet találtunk.
Mögöttük pedig több modern ház állt.
Az egyiket hitetlenkedve körbe is jártuk.
Nagyon nem a mi világunk volt, de akkor is lenyűgözőnek találtuk.
Nem tudtok eldönteni azonban, hogy mi a jobb. Az egykori romos bányaépületek, vagy ezek a házak.
Meg ez a ló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése