A sok temető és bányamaradvány komoly hatást gyakorolt ránk: éhesek lettünk.
Bár volt itt pár hely, ahol piknikezhettünk volna, mi egy burzsujabb megoldás mellett döntöttünk.
Ribizlifőzelék ugyanis meglehetősen lusta és ha nem muszáj, nem pakolja ki a Behetmót mélyéről az asztalkát, székeket, betyárbútort.
A közelben volt azonban egy víztározó, ahova a state park belépőnkkel simán lemehettünk.
A víztározónál pedig voltak asztalok, padok és kilátás. Meg szemetes és wc, ami szintén nem elhanyagolandó tényező.
A Quail Creek felső folyásánál már jártunk és jó hosszan végigjártuk a patak szurdokvölgyét.
Most megnéztük, hova is folynak ezek a vizek, már ha épp folynak.
Kivettem tizenkilenc éves hűtőtáskát a csomagtartóból. A matricát tizennyolc éve ragasztottuk rá Dél- Dakotában. Majd ezt is megírom újra és felteszem, kár lenne elfelejteni
A hűtőtáskából kipakoltuk az ebédet és megtanácskoztuk, hogy menjünk-e el Gunlockba másnap vagy nem.
Most mindenesetre leültünk és megebédeltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése