A nap kérdése

Ribizlifőzelék több utahi túrázó, elhagyott helyeken rozsdás vacakokat és csillogó köveket kerső FB csoportban aktív.

Az egyikben valaki olyan rövidebb túraútvonalakat keresett, ahonnan látványos a naplemente. Egyből ajánlottam a naplementét az Antilop-szigeten. A válaszomhoz valaki feltett egy kérdést: mikor volt ez?

Igazából nem értettem a kérdést. Mikor készülhet egy naplementés fotó? Hát, vaslogikával válaszolva naplemente előtt. És mikor megy le a nap? Hát, mindennap máskor megy le. 

Azért válaszoltam.

Úgy fél órával naplemente előtt.

Lehet, csak annyit kellett volna válaszolni, hogy naplementekor.

Őszi színek

- Gyere, sétálunk egyet - tártam ki az ajtót Puppey előtt, aki az ösvény helyett az út fele indult:

- Vadpulyka, vadpulyka, vadpulyka - lihegte boldogan.

- Gyere hozzánk vacsorázni Hálaadásra! - nyüffögte a fiatalúr, de a pulykák erre méltatlankodó csipogással leléptek az erdőbe.

Mi is, csak a másik irányba.

Erre nem voltak pulykák, csak az ösvény, kilátás és színes levelek.

Nem mentünk sokat, de mire visszaértünk a parkolóba, nagyon jó kedvünk lett és optimistán kezdtük a napot.