- Nézd de jó ez a szökőkút! - mutattam a Szabadság téri csodát.
Nevetve néztük, ahogy fiatalok, idősek, középkorúak Mózest játszanak a szökőkútban és fel-alá sétálnak a megnyíló vízoszlopok között.
- Menjünk!
Besétáltunk. Én, ahol elromlott a szenzor. Miközben M - és a fél Szabadság tér - fetrengett a röhögéstől, a nadrágomból pedig patakocskák folytak a járdára, arra gondoltam, nem lehet mindenkiből Mózes.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.