Szomorú fák

Colors
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sokat sétáltam a nyáron a Várban (budai) és ismét meglepett, hogy milyen hamar elkezdenek barnulni a gesztenyefák levelei. Reméltem, tavaly, tavalyelőtt és előtte, hogy majd tesznek valamit az aknázómoly ellen.

Azt hiszem, nem történt semmi. A fák augusztusra teljsen bebarnultak és közel álltak ahhoz, hogy minden levelük lehulljon. Egy-egy fiatal fa teljesen megzavarodott és virágozni kezdett.

A Cameraria ohridella, az aknázómoly eredetéről sok-sok egymásnak ellentmondásos elméletet találtam. Egyesek szerint Amerikából jött a kolorádóbogár nyomán, mások azt mondják, hogy évszázadokig meghúzódott a Balkán eldugott völgyeiben, most meg előbújt és viharos gyorsasággal terjed el Európában.

Leírni mindenestre először az Ohridi-tó környékén sikerült, innen a neve.

A fák mindettől függetlenül betegek és szenvednek.

Mivel ugyanúgy néznek ki, mint tavaly, azt hiszem, nem permetezték őket. Fertőzésmegelőző injekciót sem kaptak. Csak senyvednek és valószínűleg pár év múlva nem lesznek gesztenyefák a Várban a Tóth Árpád sétányon.

Lehet, szólni kéne a Vár polgármesterének. Nagyon szépek azok a fák és a nyári hőségben hűs árnyékot adnak. Már amíg van levelük.

Egy kellemes zug 3

Royal Palace
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapestet divat szidni. Elmondani, hogy büdös, koszos. Lenézzük, mert romos, kutyaszaros. Igaz, büdös, kutyaszaros, de ugyanakkor szép. Csak, mivel alig ismerjük a várost, nem vesszük észre a szépségét és sok embert ismerek, aki lelkesen szidja a várost és tanácstalan, ha valami szépet kellene mutatnia benne.

A fenti megjegyzések hallatán mindig bajban vagyok. Mostanában 8-ö havonta jövök haza és nyakra főre hallom őket. Ha meg nem vagyok itthon, akkor olvasom.
Aztán elsétálok valamelyik külföld barátommal este a Várba és leesik az állunk. Az enyém, mert egy lélek sincs ott, csak két unatkozó kormányőr posztol a Sándor palotánál. Néha feltünik egy-egy bámuló külfödi, vagy egy-egy szerelmespár.
Belföldi turista nincs.
Ember se nagyon, csak hatalmas belső udvarok, ahol visszangoztnak a járókelők léptei. Az ember úgy érzi, az egész palota az övé.