- Díszszilvafa - mondta C, a szomszéd. C-t kedveljük, mert szereti extravagáns ételeinket, például a sajttal töltött baconba göngyölgy csípőspaprikát és időnként ránktukmál egy rotációskapát.
A ház előtt áll három fa. Ők lennének a díszszilvafák, amiket Prunus Cerasifera Hollywood néven is emlegetnek. Jó nekik. Úgy is lehet nézni, hogy Hollywood beköltözött az utcánkba.
Tőlem lehetnek díszpintyek is - semmi garancia arra, hogy C eltalálta a fák típusát, lehet, csak mondott valamit, mint egy ismerősöm, akitől egyszer egy külföldi kollégája állandóan növényeket kérdezgetett munka közben:
- Az milyen fa?
- Magas.
- És az?
Ismerősöm idővel elunta a botanikai kérdéseket és megtalálta a megoldást:
- Az milyen fa?
- Rézfánfütyülő rézangyal.
A vendégkollega körmölt és bólogatott.
- Aha. És az?
- Rézfaszú bagoly. Betűzzem?
A ház előtti fákat beköltözéskor megmetszettük egy picit, hogy a járókelők ne hagyják ott szemeiket a belógó ágakon. Tél végén jobban megmetszettük őket. Én tiltakoztam, mondván az erdőségekben több milliárd fa elvan kertészek nélkül, de aztán meg lettem győzve: azok a fák nem a házunk előtt vannak.
Aztán vártunk, a fák meg elkezdtek rügyezni, mi meg hetente egyszer, néha kétszer csináltunk egy-egy fotót a fákról a teraszról.
A fotók nem fényképezőgéppel, hanem telefonnal készültek, ezért nem tökéletesek, de azért látni a fákat és néha a bal alsó sarokban a kisujjamat.
