Pilótatörténet

E-nél ettük a hálaadási töktortát. E tortája teljesen más volt, mint az én kemikáliákon alapuló süteményem, ami a tartósítóipar büszkesége. Én olyan konzervekből készítem a töktortát, amik örökké jók. Előbb enyészik el rozsdamentes burkolatuk, mintsem lejárna tartalmuk. Az én receptemet matematikai képletekkel is le lehet írni:

[(A por + B por) x C lötty] x 375 F = Töktorta.



E töke elképesztően jó volt: a masszát ő maga készítette a Halloweenről visszamaradt tökből és előregyárott bolti sütőforma helyett ő készített egy ropogós pie-tartót.

Ha nem szégyelltem volna magam, ott megettem volna az egészet. Mivel egész jó nevelést kaptam, ezért nem zabáltam meg helyben az egész tortát, csak addig néztem E-t Yodától tanult “én egy szegény éhező vagyok” tekintetemmel, amíg el nem csomagolta nekünk az egész tortát.

Én úgyse tudnám megenni - magyarázta E, aki kereskedelmi pilóta. Idahó krumplitermesztői neki köszönhetik, hogy megérkeznek hozzájuk a sürgős csomagok.


Természetesen beszélgettünk a repülésről - a Yodüsszeia E kedvenc témái közé tartozik. E felháborodottan mesélte, hogy az új repülési szabályok szerint nem vihet fel svájcibicskát magával a pilótafülkébe. Akkor se, ha egyedül repül.

- Biztos attól félnek - magyarázta -, hogy a saját nyakamhoz szorítom a kést és eltérítem magam.

Mikor magunkhoz tértünk a nevetésből, megkérdeztük, miért kell a repüléshez svájcibicska.

Hát ha meglazul valami a pilótfülkében, még menet közben meg lehet javítani - magyarázta E.

Eddig is gyakran hangoztattam, hogy nagy teherbírású ragasztószalaggal és egy svájcibicskával mindent meg lehet javítani, de ezentúl repülő helyett ha lehet, autóval megyünk. Főleg, mert a pilótáknál már nem lehet svájcibicska.