Yoda szivarozik

- Kérek.

- Nem szereted.

- Kérek.

- Nem szereted.

- Kéééérek - Yoda vigyázzálásban ült és tízezer év alatt kifejletszett éhező kutya tekintettel hipnotizált.

- Nem szereted.

- Kérek - éreztem, hogy a szeméből áradó színes karikák körbevesznek, akaratom semmivé válik és ha nem acélozom meg magam, lemegyek a pincébe a mélyhűtőhöz, kiveszem belőle az ötkilós szabadon nevelt biomarhát és megetetem a Mesterrel.

- Ez répa - magyaráztam - Ilyet a nyulak esznek, Te nem szereted.

- Kérek!

- A nyulak esznek répát. Meg a rigók. Ők fütyülni is tudnak tőle.

- Kérek! - a Mester fülei felmeredtek, orrocskája beszívta a répa illatát és látszott, a reggeli, az előreggeli, a tízórai, az ebéd és az előebéd, illetve az extra falatkák ellenére éhezik, mint egy nyolc éve koplaló fakír.

- Tessék - adtam meg magam és átnyújtottam egy pucolt minirépát.

Yoda áhítattal végigszimatolta répát, mint műértő angol lord a szivart, majd óvatosan a szájába vette és ropogtatni kezdte. Pár pillanat után boldogan lenyelte az utolsó karotindarabot is.

- Ha most fütyülök, adsz még egyet?