Izzócsere

Kiégett az autóban a rendszámtáblát megvilágító egyik körte.

Az autó gépkönyvében kinéztem milyen izzó kell a rendszámtáblához, aztán reflexszerűen az Amazonhoz fordultam.

Kismillió izzó volt.

LEDes, LEDetlen. Új. Használt.

(Ki vesz használt izzót az autójába? Általában ki vesz használt villanykörtét? Aki rágógumit?)

Tíz dollár. De 12 darabot adnak érte. Bolondnak is megéri. Mondjuk nekem csak egy égett ki, ha veszek egy tucatot, akkor kicserélem mindkét rendszámtáblaizzót, a három utastérben levő lámpát (ha jó bele) és még mindig marad hét darab.

Egy másik kilenc dollárért adott nyolc LED-et. De másfél csillagja volt harmint értékelésből. Eldobható LED.

Egy másik, amit direkt az autóhoz kínált az Amazon kék színű volt. Mi vagyok én, lopakodó?

A következő jónak tünt, olcsó volt, de többek szerint nem fért be a helyére.

Aztán találtam egy párt. Nyolc dollár. Kiszállítás: kilenc dollár.

Végül leszálltam a földbe és a Mesterrel elmentünk a közeli autósboltba.

- Milyen autója van?
Megmondtam.
- Mikori?
Megmondtam.
- Tessék. Öt dollár.
- Köszönöm.

Az új fények

Álltam az ajtóban.
A hideg belemart kezeimbe. Nem volt annyira hideg, mint Minnesotában, de azért hideg volt.
Sötét.

Először nem találtam a zsebem. Aztán nem találtam a kulcsom. Aztán nem találtam a zárat. Természetesen a tersz lámpáját elfelejtettem felkapcsolni, a mozgásérzékelő lámpában pedig kimerült az elem. Most.

A hó az arcomba vágott, megkerülte a fejem és bebújt a kapucnimnál a nyakamba.



A kulcs nem fordult. Nem láttam semmit. A szemgolyóm belefagyott a koponyámba.

- Mikor megyünk be? - morgolódott Yoda.



Ekkor határoztam el, hogy véget vetek a középkornak, a manuálisan felkapcsolható villanynak.

- Mennyivel jobb lesz a hidegben a telefonon matatni! - mondtam Yodának, aki szkeptikusan eldugta arcát a tányárjába.

Utóbb meglepődtem. A telefonról online kapcsolható fények, villanykörték és egyéb rendszerek ára csillagászati volt.



A Philips termékét reklámozták mindenütt. Csak egy villanykörte került 59 dollárba, a többi miskulanciáról nem is beszélve. Az egész telepítés 150-200 dollár táján állt volna meg.

- Akkor már inkább fagyoskodom.

De kerestem tovább. Aztán megtaláltam.



A körték mellé kellett még venni pár apróságot.



Végül a gyártó honlapján vettem meg a cuccot (akkor még Amazonon nem is árultak). Mint kiderült, Új-Zélandból jöttek a holmik. Szerencsére jól válaszottam az USA-szabvány körtéket.

A cég több országban, több néven forgalmazza ugyanazt. A fórumokon rosszat nem olvastam róla. Kipróbáltam.

Telepíteni egyszerű volt. Másodjára.



Először a lámpák router-ét kellett rácsatlakoztatni a hálózatunkra a telefonra telepített alkalmazás segítségével. Ez egyszerű volt. Aztán be kellett csavarni a körtéket (a használati utasítás szólt, hogy elötte csavarjuk ki a régieket). A villanykörte installálása nehezebb volt: Ribizlinek fáj a háta.

De ezt is abszolváltam.

A következő lépés a körték szinkronizálása volt a telefonnal.
Na, ez nem ment. Elsőre. Másodikra.

Erre Ribizlifozelek a szokásos megoldáshoz folyamodott: mindent kikapcsolt, majd vissza.



Ekkor működött.

A ledek tudnak egyenletes fehér fényt. Hideget és meleget. 250 színárnyalatot. Telefonról bárhonnan kapcsolhatók, nem kell sötétben keresni a kulcsot. Nem kell többet felállni, hogy leoltam a villanyt (akinek fáj a háta, az megért).

És még diszkózni is lehet, ami ilyenkor, karácsony táján külön előny.
Yodának meg nem kell várnia kinn a hidegben, amig bejutunk.

Hogyan nem vettem bluetooth villanykörtét?

Megjegyzés: a fényképek nem a helyszínen készültek.

A fotelből vezérelhető kékfogú villanykörte évek óta rajta van azoknak a holmiknak a listáján, amiket szeretnék, nagyjából az űrsikló és a tengeralattjáró között. Szóval, nem törtem össze érte magam.

A ház megvételével aztán belefutottunk egy “súlyos” problémába. Többször előfordult, hogy amikor elmentünk otthonról világos volt és amikor megjöttünk, sötét. Hülye fejjel meg elfelejtettem előre felkapcsolni a villanyt a bejáratnál.

Került oda egy mozgásérzékelő irányfény, de azért az nem barátságos, hivogató valami, főleg, amíg be nem kapcsol. Le lehetne a mostani lámpát cserélni egy mozgásérzékelő lámpára, de az nem mutatna jól a verandán.

Ezzel a problémával is együtt lehet élni, úgyhogy a dolog nem is volt rajta a sűrgős tennivalók listáján mindaddig, amíg nem olvastam valamikor augusztusban a bluetooth villanykörtéről.

A bluetooth villanykörtét a telefonról lehet fel és le kapcsolni. Érkezünk haza, telefon elő, bluetooth bekapcsol, villanykörte felkapcsol, s lőn világosság.

Tudom, szibarita dolog, na.

Megnéztem a Bluetooth Bulb oldalát. Ott olyan égőket kínáltak, aminek még a színét is lehet a telefonról állítani. Elképzeltem, ahogy a ledes lámpa csatlakozik a karácsonyi fényekhez és szinorgiába borítja a teraszt.

Ez kell nekem! - kiáltottam fel és megnéztem, mennyi egy égő. 29 dollárért már lehetett is venni egyet. 164 pénzért már öt darabos csomagot adnak, amiben különféle méretű körték vannak.

- Hm - morfondíroztam - hm, a kényelemért fizetni kell, hm...

Aztán megnéztem a kiszállítási költséget. Elpuhult szibarita vagyok, hozzászoktam az Amazon Prime ingyenes kiszállításához, az Alibris, a Target, Home Depot áraihoz, ahol bizonyos összeg felett ingyen kiviszik a holmit.

- HÚSZ DOLLÁR?

20-25 dollár a havi villanyszámlánk.
Azt hiszem, egyszerűbb lesz folyamatosan égetni az energiatakarékos égőt, nem lehet telefonról kapcsolni, nem fog fényorgonázni, de jóval olcsóbb és egyszerűbb.



A Bluetooth villanykörte weboldala itt.