A kétheti rendszerességgel érkező hideg monszun előtt a lehető legjobb dolog kimenni a Nagy-Sós-tó szélére (helyére) és csinálni pár hajnali fotót a napfelkeltéről és viharról.
Ha már csináltam képeket a naplementéről, akkor miért ne csináljak a napfelkeltéről?
Tudom, van aki jobb programot csinál magának .- például alszik -, de szerintem felesleges egy életet alvással elvesztegetni, amikor lehet távoli esőfelhőket fotózni a sós pusztaság felett.
Az erősödő szélben arra gondoltam, hogy ha fele ilyen nagy lesz a vihar, mint ahogy kinéz, akkor már jobb lesz a takaró alatt átvészelni az egészet.
Ahogy ropogott a só a lábam alatt, megláttam valamit a távolban - meglátni és közelebb menni egy pillanat műve volt.
Nem tudom, mi a története ennek a teherautónak, de már hozzászoktam ahhoz, hogy Utahban nincs hegytető, szakadék, vízmosás vagy szurdok kidobott autóroncs nélkül.
Nem tudom, mióta lehet itt ez a hetvenes évekbeli roncs, de valószínű, hogy nem tegnap került ide.
Az is valószínű, hogy itt fog visszatérni a földbe (sóba), amiből vétetett.
Ha picit könnyebben elérhető helyen lenne, valószínűleg influenszer-hordák pózolnának egy szál rózsaszín ruciban mellette, de így magányosan szolgál egértanyaként a rágcsálók legnagyobb örömére.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése