Hol a fenében van Matt?

Hip-hop dancers
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy connecticuti fiú. A fiút Mattnak hívták. Matt Ausztráliában élt, videójátékokat csinált és jólérezte magát. Aztán egy napon rájött, hogy elege van a videójátékok készítéséből. Felmondott és elment világgá.

Valahol Ázsia közepén azt mondta neki egy haverja:
- Táncolj egy kicsit és felveszlek.

Mattról tudni kell, hogy egy táncot tud ropni, azt is elég érdekesen. De azért elropta a táncot párszor, a haver meg mindig felvette. Ebből csináltak egy videót, feltették a Youtube-ra és elfelejtették.

Az emberek meg nézték a videót és tetszett nekik. Egy rágógumigyártó cég kreatívjai is belebotlottak (mi mást csinálhatna egy kreatív munkaidőben? Youtube-ot néz.) Nekik is tetszett és megkeresték Mattet:

- Te Matt, nem akarsz elmenni még egy utazásra?
- Fizetitek?
- Igen.

Az ötlet határozottan jónak tűnt.

A reklámemberek jófejek voltak. Mattnak nem kellett semmi mást csinálnia, mint eddig. Elment egy csomó fura helyre, letette a kis állványát, rátette a kis kameráját, táncolt egyet és továbbutazott. Matt 2006-ban hat hónapott utazott a rágógumisok pénzén. Eljutott a létező összes kontinensre és 39 országba. Csinált még egy videót, amit szintén feltett a Youtube-ra. Ezt még több ember látta.

Nem tudom, rágtak-e ettől többet, de tetszett nekik.

2007-ben Matt már kicsit unta magát otthon és megint elment a rágógumisokhoz. Azt mondta, még utazna egy kicsit és most nem egyedül táncolna, hanem helybeliekkel. A rágógumisoknak ez az ötlet is tetszett. Adtak Mattnek egy csomó rágógumit és pénzt, Matt pedig elindult és tizennyolc hónap és negyvenkét ország után megcsinálta következő videóját.

Ezt láttam meg egyszer véletlenül a Youtube-on. Nekem is nagyon tetszett.



A világ és az élet szép.

Miért a külföldi?

Parliament
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mit kíván a magyar nemzet?
Magyar nemzeti hip-hop rappet!
Mit kíván a magyar nemzet?!
Hungaropannon-népinemzeti- magyar rappet!

Bëlga


Délelőtt belebotlottam egy blogbejegyzésbe, ami kikerült az index címlapjára. (Tudom, még mindig olvasom az indexet.) http://onlinemarketing.blog.hu/2008/03/28/szeresd_a_magyart
A blogtárs azt a kérdést vetette fel, miért amerikai keresőt (Google) használ a magyar netezők többsége és miért amerikai a leggyakrabban használt videomegosztó (Youtube).
A szerző megkérdi, miért nem a hasonló magyar szolgáltatásokat használják az otthoni netezők. A blogozók miért nem hazai tartalomszolgáltatókhoz töltik fel filmjeiket, képeiket, amiket beágyaznak munkájukba. Az így generált bevétel ugyanis nem Magyarországon jelenik meg, hiába is ott készül a tartalom. A blogoló (az újbeszél blogger szót nem szeretem, csakúgy nem, mint a nyugger kifejezést) úgy gondolja, ez jó lehet a felhasználónak, de nem otthon hoz létre munkahelyeket. Ráadásul a külföldi szolgáltatók csak nagyon ritkán érhetők el magyarul.
1996-ban, amikor első emiljeimet írtam egy Pine nevű programmal, az ékezetes betűk ronda kódokként jelentek meg. Nem adtam fel, postafiókomba özönlöttek az újdonságok, az akkor még olvasható Magyar Narancs txt formátumban, egyben, a hix listái, viták, levelek. Ha volt, igyekeztem magyar cuccokat használni. Így első html-ben szerkesztett fényképgyűjteményünk magyar szolgáltatónál lelt otthonra 1999-ben. Minden egyes albumot kemény munkával, egyenként kézzel megalkotva kellett felvarázsolni oda. Fél évig lehetett ott csodálni egyre szaporodó albumainkat, aztán egyik napról a másikra minden eltünt, egy hónapra még a “szolgáltató” is, majd megújult felülettel várta a visszatérő klienseket. Sajnos a megújult felület alól a tartalmakat nem tudta elővakarni. Minden feltöltött anyag eltünt az informatikai feketelyukban.
Ekkortájt váltottam a sokkal kényelmesebben kezelhető google mail-re.Sokkal jobb volt használni, mint a korábbi programokat.
Nem adtam fel a hazai szektor támogatását sem: ismét egy hazai tárhelyet kerestem. Ide felkerültek a régi anyagok, elindult egy blogféle is. Barátoknak, családnak. Aztán valahogy a szolgáltató törölte véletlenül pár száz felhasználó cuccát. Rutinosan újratelepültem volna, amikor kiderült, külföldről nem lehet regisztrálódni. Nem estem kétségbe, betelneteztem egy magyarországi számítógépre, így ismét magyarnak számítottam. Újra működött az oldal. Nem volt nagy tárhely, de ingyenes volt és csak egy bannert - reklámcsíkot - kellett bámulni felül. A Netscape webszerkesztőjével készültek a weblapok. Aztán megszaporodtak a felugró reklámok. Először csak az első letöltéskor, aztán minden egyes kattintáskor felugrott valami, apránként kitakarva a képernyőt. (Nem minden ismerős tudta, hogy kell ezeket blokkolni.) Idővel szerettünk volna fényképes oldalt csinálni. Ismertem egy jónak mondott magyar szolgáltatót, oda regisztráltam volna, de megint leállítottak: nem Magyarországról regisztrálok. Az oldalt a magyar keresők egyáltalán, a Google meg alig találta meg.
A dolog annyiban maradt. Mi meg pár év múlva belebotlottunk a flickr-be. Megtetszett és fényképeink oda kerültek. Pár videónk meg a Youtube-ra.
Sokkal többen látták így őket. Több új online ismerősünk lett. Még meg is vettek néhány fényképet. A flickr és a youtube egyaránt könnyen kezelhető. A Google minden holminkra rálel.A szolgáltatások ára kedvező. Jobb a minősége. Valahogy kevesen kezdenek el anyázni, mert van rajtunk sapka. Vagy mert nincs. És valószínűbb, hogy nem tűnnek el a holmijaink a nagy űrben.
Jobbak, bejártottabbak. Már ott vagyunk, nem fogunk elköltözni, hacsak nem merül fel valami nyomós ok rá.
Amíg írtam a bejegyzést, megkerestem a Bëlga fent idézett számát és belinkeltem. Természetesen a Youtube-ról.