Google tervez

Ott álltunk a Virgin-folyó szurdoka mellett és néztük, merre is vannak a bloomingtoni sziklarajztok.

Közben éhező madarak csipegették le az autóról a rovarok maradványait.

Google azt javasolta, hogy induljunk el a zötyögő Cedar Pocket úton a zsomboly fele, majd onnan vagy menjünk ki az autópályára Beaver Dam-nál vagy kerüljünk a régi 91-es úton át Santa Clara fele.

Ezek az alternatívák egy óra tíz, egy óra tizenhét percet vettek volna igénybe.

Ehelyett mi átmentünk az autópálya hídján és egyből Észak fele fordultunk és az alábbi térképen szereplő kitérő helyett és fél óra múlva már a sziklarajzokat nézegettük Bloomingtonban.

Út közben belegondoltam, hogy így szoktak a Google (és egyéb) térképekben hívők belevezetni egy hóviharban a fagyhalálba.

Játék a szavakkal

Hátha valaki még nem ismeri!

Menjünk a Google Translate oldalra (katt a linkre).

Aztán írjuk be magyarul: Országos Széchenyi Könyvtár.

És ÁMULJUNK!

Térképteszt

Nem akartam térképtesztet csinálni. Nem akartam azzal foglalkozni, melyik térkép a jobb, a Google vagy az Alma.
Amióta kartográfia létezik (azóta, hogy valamelyik szôrôs ôsünk a homokba rajzolta, merre vannak a lebunkózásra váró szomszédok), a térképészek tévednek. Minden térképen lehet hibát találni, csak keresni kell.

Tudom, az Apple térképén keresni se nagyon kell. Ezért is vártam az Alma-térkép letöltésével addig, amíg meg nem jelent a Google térképe. Aztán használtam azt tovább.

Ma délben azonban fuvaroztam egy kis macskaalmot. A macskaalmot a ház pincéjében találtam és megmozdításába bele is rokkantam.

Aztán feltettem a Craigslistre, kell-e valakinek harmad árért.

Egy fickó írt, hogy neki kell, de öreg, nyugdíjas, elviszem-e neki duplaannyiért. Az ilyen ajánlatokat gyorsan szoktam kitörölni - fillérekèrt kiteszem a teraszra, de elvinni már macerás-, de most láttam, hogy arra mennék, amerre az ember lakik.

Írtam, megyek.

Bepötyögtem a Google térképbe a címet, megnéztem az útvonalat - nem mintha olyan sok néznivaló lett volna rajta - és mentem.

A célnál megálltam és láttam, rossz helyen vagyok, a hely ne egyezett azzal, amit a fickó írt. Sôt, a számozás se stimmelt.
Megnéztem az Alma térkepét és picivel tovább mentem.
Ott volt a bérház.
Ott volt a fickó, nyugdíjas, veterán és termetes.
Fizetett.
Elköszöntünk.
Mentem.

Ezentúl pénzt fogok feldobni, melyik térkép alapján tájékozódom.
Ha elveszek, legyen a mentôexpedíciónak nehezebb dolga és hasonlítgassák csak a térképeket.

Google könyvesbolt

Yoda reads
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mikulásra megnyílt a Google e-könyvesboltja.

Egyből rávetettem magam, bár csak egy kis részét néztem meg: három millió könyvet végigböngészni kicsit hosszadalmas. Inkább csak ismerkedtem a könyvesbolttal.

A felület egyszerű: olyan, mint az összes Google alkalmazás. Nincsenek csicsák, urgáló mikulások, hátterek, semmit. Minimalista dizájn, egyszerű kezelőfelület.

Természetesen lehet címre, tárgyra, szerzőre, témára keresni és lehet tematikusan böngészni.
A témákon belül a könyveket ár szerint is lehet rendezni, külön gomb vezet a már nem jogvédett, ingyenes könyvekhez. Gyorsan "meg is vettem" Washington Irving Tales of Alhambra című könyvét.



Vásárláskor bankártyával lehet fizetni. A könyvet le lehet tölteni a kívánt formátumban: Apple kütyükre, Androidra és Nook-ra. Kindlére nem - az ingyenes Google könyvekből a számítógépen lehet Kindle-formátumot varázsolni.

A megvásárolt könyv nem kötődik eszközhöz. Ha valaki megvette iPadra, nyugodtan letöltheti ugyanazt Nook-ra is. A könyvek - hasonlóan a Kindle bolthoz - a szerveren (is) tárolódnak. A megvásárolt holmik a Google postafiókhoz kötődnek. Gyarkolatilag itt is bárhol lehet könyvet venni, ahol van internet.

A könyvek jóval olcsóbbak e(lektronikus), mint p(apír) formátumban, de a Google boltja csak fillérekkel olcsóbb, ha olcsóbb, mint az Amazoné.

Jelenleg hárommillió e-könyv érhető el a Google könyvesboltjában. (Ha minden jól megy, jövöre a bolt az Egyesült Államokon kívül is működni fog.)
A Google pár éven belül szeretne százharmincmillió könyvet árulni. Az lesz az olvasók kánaánja. Addig viszont érdemes megszabadulni a könyvesbolt-részvényektől.

A Google, a tudás és a salamancai űrhajós

Flying Spaghetti Monster visits a Texas rest stop
Originally uploaded by sheldon.shaw

(Köszönöm Sheldon Shawnak, hogy megengedte a Repülő Spagettiszörny -Flying Spaghetti Monster- texasi látogatását megörökítő fényképének felhasználását. A Michelangelo Ádám teremtésének újraértelmezése az FSM egyház honlapjáról származik.)



Salamanca érdekes város - két székesegyháza van. Az Ó-katedrális és az Új-katedrális. A gótikus-későgótikus székesegyház egyik kapujának bélletén a kőnövények indái és levelei között egy betört orrú űrhajós lapul. Több spanyol- és angolnyelvű fórumon az űrhajóst úgy emlegetik, mint az időutazás egyik bizonyítékát. Mások idegen lények látogatásáról beszélnek és egy kőfaragóról, aki látta az UFÓ-t. Az űrhajóst az összeesküvés elméletek hívei is felfedezték és érdekes elméleteket állítottak fel, hogy kerülhetett oda a faragás és, hogy az űrhajós mondta-e meg Kolombusznak, hogy merre van Amerika.



A valóság nem ennyire egzotikus. A középkorban létezett egy hagyomány a kőfaragók között. Ha valamelyiküknek javítania kellett egy kollégája munkáját, hozzátett egy saját részletet. 1993-ban a salamancai ikerszékesegyházban rendezték az Ember Korszakai című kiállításszorozat egy részét. Ennek a zseniális rendezvénysorozatnak az a célja, hogy a középkor emberét, gondolkodásmódját közelebb hozza hozzánk. A Puerta de Ramos kapuzat díszítése majdnem teljesen elpusztult, elkopott az elmúlt ötszáz évben. A kiállítás kíváló alkalom volt a kapu helyreállítására. A kőfaragó mester, Miguel Romero hű maradt az évszázados hagyományhoz és az újjáfaragott minták közé rejtett egy űrhajóst.



Az űrhajós története azonban nincs benne az első pár Google találatban. A kereső első helyen UFÓ-kat kínál (e blogbejegyzés megírásának pillanatában). Az olvasónak rengeteg találaton kell magát átrágnia, ha el akar jutni az igazságig.



Többször olvastam különféle magyar blogokban, megjegyzésekben egy érdekes felvetést. Sokan írták, hogy a Google, a Wikipedia és az internet teljes egészében kiváltja a lexikális tudást.
A Wikipedián, az interneten minden fenn van és a Googleval mindent meg lehet találni - mondják.



Teljesen felesleges adatokat, évszámokat, verseket tanulni, paradigmaváltásra van szükség és a keresőmotorok használata mindent meg fog oldani. Mindent meg lehet találni. Be lehet zárni az egyetemeket és egyetlen egy szaknak lesz létjogosultsága, ami a keresőkérdések megfelelő összeállítását oktatja. A diplomát pedig a világháló egy eldugott zugába rejtik és aki megtalálja, elvégezte a szakot.



Amikor először olvastam azt a tételmondatot, hogy a Wikipedia kiváltja a tételes tudást, az iróniát kerestem - Google nélkül, úgyhogy nem is találtam meg.

A neten minden fenn van - és az ellenkezője is. A tényeket manipulálhatják. A Wikipédia szócikkeit véletlenül is átírhatják. Rengeteg egymásnak ellentmondó információt lehet fellelni a világhálón. Léteznek valósnak tűnő dologok is, fotómanipulációk, mint a Repülő Spagettiszörny, aki megteremtette Ádámot és a világot.



Ha valaki mindenféle háttértudás nélkül belebotlik az űrhajósba, a fórumokban felbukkanó információk alapján elfogadhatja, valóban egy idegen látogatás emlékét találta meg. Amikor látja Sheldon Shaw alkotását, irigyelheti a fotóst szerencséjéért és fanatikus hívévé válhat az FSM egyháznak - pedig a Repülő Spagettiszörny Egyházától ez a hozzáállás igencsak távol áll. Az FSM-et Bobby Henderson alapította Kansas állam iskolaszékének döntésére válaszul. A kansasiak az intelligens teremtéselmélet az evolucióval párhuzamos iskolai tananyaggá tették. Henderson megalapította a Repülő Spagettiszörny Egyházat és követelte, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően az ő teremtéselméletüket is tanítsák.



A háttér ismerete nélkül egyszerűen szélhámosságnak lehet bélyegezni az FSM egyházat. Valódinak tartani az űrhajóst. Elfogadni egy elírt (átírt) évszámot a Wikipédián. Az interneten valóban minden fenn van, de pár Britannica és Wikipédia szócikk elolvasása nem pótolja évek kitartó tanulását (seggelését, bizonyos esetekben). Mindenki - na jó, majdnem mindenki - rendelkezik a tények rendszerezésének képességével. Mindenkinek lehetnek új ötletei, mindenkinek lehetnek alkotó elképzelései. A tényeket is akárki csoportosíthatja új módon. Bárki lehet autodidakta. Nem feltétlenül kell ehhez szakmabelinek lenni. Ismerni kell azonban az adott tudomány szabályait. Módszertanát. Pár (web)oldal átböngészése azonban nem pótolja a kitartó - akár autodidakta - tanulást. A semmire nem lehet építeni. Egy űrhajósszobor kifaragásához pedig szükség van egy űrhajós modellre. Vagy a Repülő Spagettiszörny segítségére.

Egy fura reklám

B2
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem tudom, milyen lesz a Motorola Droid, amin majd a Google Android oprendszere fut.

A reklámja mindenesetre tettszett. (Ha valaki meg szeretné nézni, akkor a belinkelt oldal közepééig ereszkedjen le, ott van.)



Ime

Miért a külföldi?

Parliament
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mit kíván a magyar nemzet?
Magyar nemzeti hip-hop rappet!
Mit kíván a magyar nemzet?!
Hungaropannon-népinemzeti- magyar rappet!

Bëlga


Délelőtt belebotlottam egy blogbejegyzésbe, ami kikerült az index címlapjára. (Tudom, még mindig olvasom az indexet.) http://onlinemarketing.blog.hu/2008/03/28/szeresd_a_magyart
A blogtárs azt a kérdést vetette fel, miért amerikai keresőt (Google) használ a magyar netezők többsége és miért amerikai a leggyakrabban használt videomegosztó (Youtube).
A szerző megkérdi, miért nem a hasonló magyar szolgáltatásokat használják az otthoni netezők. A blogozók miért nem hazai tartalomszolgáltatókhoz töltik fel filmjeiket, képeiket, amiket beágyaznak munkájukba. Az így generált bevétel ugyanis nem Magyarországon jelenik meg, hiába is ott készül a tartalom. A blogoló (az újbeszél blogger szót nem szeretem, csakúgy nem, mint a nyugger kifejezést) úgy gondolja, ez jó lehet a felhasználónak, de nem otthon hoz létre munkahelyeket. Ráadásul a külföldi szolgáltatók csak nagyon ritkán érhetők el magyarul.
1996-ban, amikor első emiljeimet írtam egy Pine nevű programmal, az ékezetes betűk ronda kódokként jelentek meg. Nem adtam fel, postafiókomba özönlöttek az újdonságok, az akkor még olvasható Magyar Narancs txt formátumban, egyben, a hix listái, viták, levelek. Ha volt, igyekeztem magyar cuccokat használni. Így első html-ben szerkesztett fényképgyűjteményünk magyar szolgáltatónál lelt otthonra 1999-ben. Minden egyes albumot kemény munkával, egyenként kézzel megalkotva kellett felvarázsolni oda. Fél évig lehetett ott csodálni egyre szaporodó albumainkat, aztán egyik napról a másikra minden eltünt, egy hónapra még a “szolgáltató” is, majd megújult felülettel várta a visszatérő klienseket. Sajnos a megújult felület alól a tartalmakat nem tudta elővakarni. Minden feltöltött anyag eltünt az informatikai feketelyukban.
Ekkortájt váltottam a sokkal kényelmesebben kezelhető google mail-re.Sokkal jobb volt használni, mint a korábbi programokat.
Nem adtam fel a hazai szektor támogatását sem: ismét egy hazai tárhelyet kerestem. Ide felkerültek a régi anyagok, elindult egy blogféle is. Barátoknak, családnak. Aztán valahogy a szolgáltató törölte véletlenül pár száz felhasználó cuccát. Rutinosan újratelepültem volna, amikor kiderült, külföldről nem lehet regisztrálódni. Nem estem kétségbe, betelneteztem egy magyarországi számítógépre, így ismét magyarnak számítottam. Újra működött az oldal. Nem volt nagy tárhely, de ingyenes volt és csak egy bannert - reklámcsíkot - kellett bámulni felül. A Netscape webszerkesztőjével készültek a weblapok. Aztán megszaporodtak a felugró reklámok. Először csak az első letöltéskor, aztán minden egyes kattintáskor felugrott valami, apránként kitakarva a képernyőt. (Nem minden ismerős tudta, hogy kell ezeket blokkolni.) Idővel szerettünk volna fényképes oldalt csinálni. Ismertem egy jónak mondott magyar szolgáltatót, oda regisztráltam volna, de megint leállítottak: nem Magyarországról regisztrálok. Az oldalt a magyar keresők egyáltalán, a Google meg alig találta meg.
A dolog annyiban maradt. Mi meg pár év múlva belebotlottunk a flickr-be. Megtetszett és fényképeink oda kerültek. Pár videónk meg a Youtube-ra.
Sokkal többen látták így őket. Több új online ismerősünk lett. Még meg is vettek néhány fényképet. A flickr és a youtube egyaránt könnyen kezelhető. A Google minden holminkra rálel.A szolgáltatások ára kedvező. Jobb a minősége. Valahogy kevesen kezdenek el anyázni, mert van rajtunk sapka. Vagy mert nincs. És valószínűbb, hogy nem tűnnek el a holmijaink a nagy űrben.
Jobbak, bejártottabbak. Már ott vagyunk, nem fogunk elköltözni, hacsak nem merül fel valami nyomós ok rá.
Amíg írtam a bejegyzést, megkerestem a Bëlga fent idézett számát és belinkeltem. Természetesen a Youtube-ról.

Tanítani, tanítani, tanítani

Thanks for the fish...
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja felhívott Skype-on egy online ismerősöm, hogy érettségi előtt álló lányának kellene egy kis segítség.
Jó úttőrőként segítettem, ahogy tudtam.
A házifeladat egy szöveg angolról németre történő fordítása volt. Németül kevésbé tudott az osztály, angolul jobban. Persze hála vagy a gimnáziumi nyelvtanítás szintjének vagy az egyén lelkesedésének, a problémák az angol szöveg értésénél kezdődtek. (Beszéljünk inkább szöveg-nemértésről.)
Szerencsére ismerősöm lánya okos és egyből belátta, egy ismeretlen nyelvről egy ismeretlenebb nyelvre ő aztán le nem tud fordítani egy szöveget. Hallott viszont arról, hogy vannak ingyenes fordítóprogramok.
- Nem tudsz egy jó ingyenes fordítóprogramot?
Tudtam. Az online fordítás alfája és omegája a Babelfish.
- Használd a Babelfish-t!
- Mit?
- Az a program neve, hogy Babelfish.
- Tudsz küldeni egy linket?
Kicsit csevegtünk mindenféléről, közben elküldtem a linket. (Elmondta, hogy a Google nem igazán adott értékelhető találatot a magyar “ingyenes forditoprogram” kifejezésre. (Ez igaz, nálam a leghasznosabbnak tűnő találat a modva.lap.hu volt.)
Még köszönés előtt szóltam, hogy jobb lesz kicsit vigyázni a Babelfish-sel.
Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy egy gép mechanikusan fordít, nem tud sokat a különféle árnyalatokról, a szavak többféle jelentéséről. Végül mondtam egy egyszerű példát:
- A falon van egy körte.
A falont egy program értelmezheti “egy faló emberen lévőnek”. A körtét pedig nézeti villanykörtének és ehető körtének. (Attól, hogy viszolygok a körtétől, tekintsünk el.)
Meglepődött. Ő úgy tudta, az internet mindent megold.
Én úgy tudtam, volt Magyarországon egy oktatási reform. Bevallom, nem tudom, mit tanítanak most informatikai ismeretek címén otthon, de mondjuk nem ártana egy gyorstalpaló Google-használatból. Nyelvtanórán meg egy kitérő arról, hogy is működnek a fordítóprogramok.
Bár valamiért úgy hiszem, nem nagyon tanítanak ilyesmit.
Miért?
42.

AdSense

A blog szorgos olvasói (ha vannak ilyenek) észrevehették (ha észrevették), hogy megjelent egy szürke hírdetés a képernyő jobb szélén. A hírdetés azért jelent ott meg, mert feliratkoztam az AdSensre.

Az AdSense hírdetéseket helyez el a különböző weboldalakon, blogokban. Az AdSense hírdetéseire a látogatók kattinthatnak. Ha kattintanak, azért az AdSense a hírdetőtől pénzt kap. Az AdSense a bevétel egy részét pedig átengedi az oldal szerzőjének.

Szóval, pénzt keresünk vele. Sokat. Khm. Nagyjából. Amint összegyűlik 100 dollárnyi klittyentés (számításaim szerint úgy 3 év múlva), a cég utal.

A dologban nem is ez az érdekes, hanem, az, hogy működik. Szépen rá kell menni a cég oldalára. Az AdSense egyébként a Google cége. Feliratkozom. Hamarosan megjelennek a hírdetések a weboldalon. Eleinte ezek jótékonyságiak, majd egy-két nap múlva átalakulnak valódi hírdetéssé.

Az egész rendszer működik, minden egyes lépéshez részletes magyarázat tartozik. Minden logikus és egyszerű. Nem lehetne Magyarországot a Google gyarmatává tenni?