Kövületvadászaton

Herrings
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Elöljáróban megjegyzem, a kép ilusztráció. A gyűjtött több tonna fosziliát még nem fotóztuk le.)

Sokszor olvastuk, Utah a kövületvadászok paradicsoma. Valamelyik este egy utifilmet is láttunk arról, hogyan találnak szebbnél szebb trilobitákat a hegyekben.

Utánaolvastunk és kiderült, hogy Utahban rengteg helyen lehet kövületeket találni. Van olyan bánya, amit a hivatásos kövületgyűjtők és kereskedők béreltek ki. Az általuk a bánya peremén túl lökött törmelék pedig szabadon kutatható. Vannak olyan állami tulajdonban lévő területek, ahol a kövület a földön hever. Picit arrébb a topáz hever a földön. Ezekkel a kincses zugokkal egy baj van: fél napot kell négykerék meghajtású terepjáróbban zötyögni, majd mászni egy keveset. Fakultatív programként csörgőkígyókat is lehet megfigyelni közben.

Találtunk viszont egy olyan helyet, ami személygépkocsival "jó állapotú makadámúton" megközelíthető, rengeteg a foszília . Az ember odamegy, fizet, kap egy kalapácsot és egy vödröt és keresheti a kövületeket a kövekben.

Elmentünk.

Autóztunk egy csomót autópályán, majd a 6-os úton. Miután elhagytuk Eurekát szinte megszűnt a forgalom. A következő 70 km-en alig egy tucat autót láttunk. Majd jött egy óriási hőerőmű és Delta.

Delta egy 3000 fős település a sivatagban. Rettenetesen fontos hely, innen tovább 120 km-en át nincs semmi. Nincs benzinkút, nincs falu, település, Coca-cola és civilizáció, csak bokrok, elhagyott bányák, tavak és kő meg por. Aztán valószínűleg jön egy Delta-szerű kisváros, majd ismét a semmi.

Deltában viszont van (volt) internálótábor és sci-fi naperőmú, amit valamikor majd meg fogunk nézni.



A Semmiben mentünk még 50 km-ert, majd az 56-os mérföldkőnél jobbra fordultunk a a jó állapotú makadámútra, ami személygépkocsival is járható. Legalábbis a kövületes cég szerint. Szerintünk leginkább terepjáróval járható, száraz időben. Most száraz idő volt. Személyautóval is el lehetett evickélni, de csak nyugisan. A következő 30 km másfél óránkba telt. Csak mentünk a semmiben, hosszú porcsíkot húzva magunk után.

Már-már vissza akartunk fordulni (hova?), amikor megérkeztünk. Még le kellett ereszkedni egy vízmosásba (egyesben, a féken állva), aztán felmászni a másik oldalon, egyesben, óvatosan, remélve, hogy senki nem jön szembe.

És ott voltunk. Mögöttünk valahol messze a kiszáradt Sevier-tó, körülöttünk a kiszáradt vidék és a fosziliák.



Volt itt egy külszini fejtés, meg egy bódé. A bódéban ült egy ember, aki szedte a pénzt és adta a vödröt. 28 dollár fejenként két órára. Plusz adó. Utahi jogosítvánnyal 20% kedvezmény. Bankártyával is lehet fizetni.

Megkérdezte, honnan jöttünk. Megmondtuk. Nézett egyet, majd megjegyezte, csehek már voltak itt, de magyarok még nem. Aztán adott egy vödröt és két kalapácsot.

Kicsit tamáskodva jöttünk ide, hogy fogunk mi kövületeket találni. Egyszerűen találtunk. Megmozgattuk a köveket, ütögettük az üledékes palaszerű kőzetet, amíg lapokra nem vált szét és gyűjtöttük a trilobitákat. Eképesztő volt, másfél óra alatt megtelt a három vödör kővel. Voltak jó kövek, amikből teljesen ép kövületek kerültek elő, mások megsérültek a kalapálás során. Idővel egész jó taktikát fejlesztettünk ki. Szétkalapáltunk pár szikát és gyűjtöttük belőle a kincset.


View Larger Map

Amikor végeztünk, már alacsonyan járt a nap. Nem akartunk a földúton sötétben kimenni, inkább gyorsan átválogattuk a köveket. A három vödör kövületből egyet tartottunk meg. Bepakoltuk őket a felismerhetetlenül poros autóba, aztán hazatértünk.

Egy kérdés maradt, mit lehet csinálni egy vödör háromkarélyos ősrákkal és egyéb megkövült féreggel?