2009. április 10., péntek

Story Corps


Story Corps
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sokan a történelmet egy halom magolandó évszámnak tartják. 1111-ben III. Izéke király feleségül vette IV. Bigyóka lányát és egy évvel később hatat üzent II. Mütyürkének, majd Füttyös mezőn megalázó vereséget szenvedett és bevezette a rézpetákot, amivel komoly inflációt indított el. Ettől a szabócéhek cérnája elszakadt és a cipészeken utilaput kötöttek a talpára, mert más nem volt. A lakosság helyzete meg a kőbalta feltalálása óta folyamatosan romlik.

Igazából dögunalmas és a legtöbbször rosszul is tanítják. Nekem szerencsém volt, nekem nagyon jól tanították.

Alig esik szó azonban magukról az emberekről. Mit gondoltak, csináltak, éreztek. Ennek nemcsak régmúlt korok kapcsán van jelentősége - sőt. Minnél közelebb vagyunk a mához, annál fontosabbak és elérhetőbbek közvetlen őseink élményei. Ezek árnyalhatják, átírhatják a hivatalos történelmet. Vagy csak egyszerűen közelhozzák hozzánk.

Az úgynevezett oral history nem egy új dolog. Maga a szájhagyomány is egyfajta oral history. A ógörög történetírók is lehetőség szerint igyekeztek elbeszélgetni a nagy események szemtanúival. Kodályék dalokat is gyűjtöttek. Az átkosban a partizán bácsikat és néniket kellett felkeresni.

2003 óta Amerikában egy nonprofit alapítvány egy érdekes tervbe vágott bele. Elkezdték összegyűjteni az emberek történeteit. Aluminium vagonjaik járják az országot és ha valaki akarja, elmondhatja a maga sztoriját. Az egyre halmozodó anyag a Kongresszusi Könyvtárba kerül és neten is hozzáférhető. Az adatközlő természetesen CD-n megkapja saját történetét.

Library of Congress

Rengeteg szomorú, vidám, érdekes és unalmas történetet találni a StoryCorpsnál. Az emberek pedig előre foglalnak időpontot, elmennek és mesélnek.

Így hallgatva minden egészen más, emberközeli.

A médiák (puristáknak média) teli van válsághírekkel - egy újság átnézése több hónappal csökkenti a várható élettartamot. A Story Corps történetei között tallózva belebotlottam egy fickóéba, aki elvesztette házát és már-már beköltözött családjával az autójába lakni, amikor meglátott egy olcsó országuti motelt.

Beköltöztek. Pár nap múlva ment a tulajdonoshoz - kiköltözne, mert elfogyott a pénze. Mire az igazgató-tulajdonos azt mondta:

- Maradjon, van itt elég tennivaló, majd kitalálunk megfelelő egy havi lakbért, azt pedig majd levonjuk a béréből.

Örülök, hogy a fickó elment, elmesélte ezt a történetet a Story Corpsnak és örülök, hogy elolvashattam. Egész kellemes lett tőle a napom.

1 megjegyzés:

Ziebi írta...

Ki tudja...egyszer majd a blogok adják a könyvtárak jó részét.. :)