Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek
Tegnap volt a maraton. Nem annyira híres, mint a bostoni vagy a new yorki, de azért maraton. Ráadásul ugyanannyit kell itt is futni, mint amott.
Mi nem futottunk, csak álltunk a dugóban és néztük a futókat. A futókat leszámítva mindenki mosolygott. A futók a célhoz közeledtek, nekik kevesebb kedvük volt vigyorogni. Egyébként sütött a nap, virágoztak a tulipánok, csiripeltek a madarak, villogtak a rendőrautók.
A rendőrök korábban mindenkit biztosítottak arról, akkor is lesz maraton, ha a szervező cég nem fizet időben. A Salt Lake City Maraton tulajdonosa, Chirs Devine arról híres, hogy sosem fizet időben. Már ha fizet egyáltalán. Sok futó hónapokkal, esetleg évekkel később kapta meg a díját - volt olyan eset is, hogy a cég munkatársai az irodai költségekből szedték össze egy kenyai futó pénzét. Már, amikor volt irodai pénz, mert a szolgáltató időnként kikapcsolta a villanyt és az internetet, néha meg nem volt pénz a nyomtatókba festéket venni.
Devine köszöni, jól van, bár van, aki hetven millió dollárt perel rajta. Ő mindig elmondja, hogy a cégei vezetése a hibás és ezentúl minden másként lesz. Aztán nem lesz.
Az emberek azért mennek, kifizetik a 75 dolláros nevezési díjat, aztán indulnak. Meglepően korán. Nem tudom, hogy máshol ez hogy van, de a mezőny hétkor startolt el a Fort Douglast az egyetem törzsterületével összekötő Legacy Bridge lábától.
Aztán futottak.
Remélem, nem a pénzük után.
2 megjegyzés:
A tulipánokat hol fényképezted? :)
A Temple mellett meg tavaly.
Megjegyzés küldése