Bostoni Hálaadás

Boston
Originally uploaded by ribizlifozelek

Első közös amerikai hálaadásunk 2001-ben nagyon emlékezetesre sikerült. Még nem tudtuk, a hálaadás az amerikaiaknak olyan, mint nekünk a karácsony.

Bostonban (Cambridge) laktunk. A négy napos ünnep kíváló alkalom volt arra, hogy tovább ismerkedjünk a várossal. Mivel este vendégségbe voltunk hivatalosak, nem is kellett főznünk.




A Freedom Trailt jártuk végig. A Freedom Trail egy turistaútvonal, ami a függetlenségi háború bostoni helyszíneit köti össze. Hogy a turisták el ne tévedjenek, vörös téglákkal kirajzolták a járdába az útvonalat.



Boston közepéről indultunk és mentünk, mentünk, mentünk. Meg fotóztunk, fotóztunk, fotóztunk. Aztán mentünk, mentünk, mentünk. És fáztunk, fáztunk és fáztunk.

Bostonban néha embertelenül hideg tud lenni és most ilyen hideg volt. Majdhogynem megfagytak a szemgolyóink. Ennek ellenére szorgosan olvastunk a feliratokat a bostoni teadélutánról, a Bunker Hill-i csatáról, az Old Ironside-ról.



A víz mellett persze még jobban fáztunk, mert a teadélutánról csak olvasni lehetett, inni nem. Ekkor azonban még nem aggódtunk, mentünk tovább lelkesen. Néztünk. Fotóztunk. Fáztunk.

Aztán megéheztünk - de legnagyobb megrökönyödésünkre minden zárva volt. Minden. Nemcsak a vendéglők, kávézók, hanem a gyorséttermek is. Egy nyomorult hamburgeres nem volt nyitva az egész városban. Közben olyan hideg lett, hogy még a mókusok is elbújtak - nem beszélve az emberekről. Csak pár turista lézengett az utcákon, mindenki más otthon fente a kését, hogy egy ártatlan pulyka zsenge testébe márthassa.



Az utcákon lézengő szerencsétlen turisták fáztak. Éheztek. Nem volt hova menniük. Minden zárva volt, csak a metro működött, de az is úgy, mint Minszk-Damaszkusz buszjárat. Ritkán.

Csak azért nem haltunk még éhen, mert már majdnem megfagytunk. Több órája mentünk a hidegben, annyi történelmi információt szívtunk fel, mint egy átlagember fél életében és nem tudtunk enni. Nem tudtunk inni. (Ez persze jó is volt, mert pisilni se tudtunk, talán mert belénkfagyott.)



Persze megmenekültunk: Boston egyik történelmi áruháza mellett találtunk egy pizzázót. A pizzázó egy ablakból állt, ahol kérni lehetett. Kérni lehetett - de pizza nem nagyon volt. Mindent felfaltak az éhező turisták, miközben a hajléktalanok is pulykákat tömtek magukba. A sor majdnem körbeérte a Freedom Trailt.

Fél óra várakozás után kerültünk sorra és végre választhattunk a kétféle pizza közül.

Mind a kettőből kértünk.