Euréka III - Bányászsors

“Franciaországban voltam katona. Teherautót vezettem. Sose voltam előtte külfödön és féltem. Franciaországból vezettem teherautót Németországba és vissza. Néha egyedül, többször konvojban. De nem láttam semmit. Semmit. Nem mertem elmenni sehova se egyedül, vidéki fiú voltam. Amikor hazajöttem és öregebb lettem, akkor értettem meg, merre jártam, de akkor nem mertem sehova se menni. Minden idegen volt és én féltem. A többiekkel mentem volna, de ők nem akartak menni sehova se. Hazafele lett volna pár napom New Yorkban, de egyedül nem mertem bemenni a városba. Vidéki fiú voltam. Mondtam a többieknek, menjünk be a városba, de nem mertek, így nem láttam akkor New Yorkot. Ehelyett hazajöttem. Eurékába.

De később elmentem. Utaztam. A második feleségemmel voltunk Franciaországban is és Németországban is. De előtte elmentünk Ausztráliába. Az egyik első repülőgép volt. Mindenki igazgató volt, meg gyáros és bankár. Újságírók várták a gépet a reptéren. Mi is ott voltunk, jó móka volt.

Ausztráliát szerettem a legjobban. Oda többször visszamentem és most is elmennék, de már öreg vagyok. Ott minden olyan mint, itt, de más. A kutyák is. Látom, olyanok, mint itt egy kutya, de nem egészen.

Akkor a bányában dolgoztam itt Eurékában. Akkor már haldoklott a város. Elfogyott az arany. Több aranyat bányásztak ki innen, mint Kaliforniában a nagy aranyláz alatt. De elfogyott. Aztán jött egy cég és ciánnal átmosta a meddőhányókat, mert abban is annyi arany maradt. Jó móka volt.

Még mindig van itt arany, csak egyelőre nem éri meg kitermelni. Addig is, ez egy kísértetváros, csak mi vagyunk itt, pár százan. A többiek elmentek. Pedig valamikor ez nagyobb volt, mint Salt Lake City és nagyobb is volt az áruforgalma. Napi négy vonat jött ide, be a főutcára. Aztán elfogyott az arany, az érc és felszedték a síneket.



Itt van talán a legrosszabb idő Utahban. Valamiért rengeteg itt a hó. Ötven valamiben annyi hó volt, hogy a vonatok nem tudtak bejönni. Mi nem tudtuk kiásni magunkat. Helikopterrel hoztak ide ennivalót. Aztán elolvadt.

Az emberek elmentek - de mi páran ittmaradtunk. Csináljuk a múzeumot. Önkéntesek vagyunk, valamit kell csinálni. Néha kinyitjuk a múzeumot, kitakarítjuk, ha jön valaki és épp nyitvavagyunk, körbevezetjük. Ha meg nem vagyunk nyitva, fel lehet hívni minket, talán ráérünk. De jobb, ha előre telefonálnak. Az is sokáig tart, amíg valamelyikünk ideér. Már nem vagyunk fiatalok.

Pénzt nem kapunk az államtól. Dolgozunk, néha kapunk adományt. Önkéntesek vagyunk. A saját holminkból nyitottuk a múzeumot. Egy eurékai fia csinálta a maketteket. Össze is kevert mindent a Főutcán. Ez a ház se volt itt. Az meg nem ott, egyébként jó a modell. A bányamodellek viszont mind jók. Majdnem mindannyian bányászok voltunk itt.”



Lejegyezte: ribizlifozelek.