Fotoséta

- Ezt megjelölöm! - csóválta a farkát a Mester, amikor meglátta a régi reklámot. Évtizedekkel ezelôtt egy benzinkutat hírdethetett, ma egy nem túl bizalomgerjesztô élelmiszerbolt elôtt állt. Izzói eltüntek és valószíneg csak azért van még ott, mert pénzbe kerülne elvinni.



Salt Lake City belvárosa feletti hegyoldal ideális terep egy késô tavaszi sétára. Kicsi a forgalom, az egyetmisták már nyaralnak, az utcák csendesek és reggelente jók a fények.



Szép ez a negyed: sok a virág, a fa és a kertek is gondozottak. A buszmegállók padjai pedig egyenesen romantikusak.




Valamikor draga környék lehetett, a bérházak is igyekeztek elegánsnsk látszani.



A villák pedig mind szépek voltak. Nem a leggazdagabbak költöztek ide, de volt mit a mormon teába aprítaniuk.



A villák egy része azóta társasházzá alakult.



Némelyik ôrzi régi szépségét, mások eleganciája megkopott.



Volt, amibôl hippitanya lett, másokba rejtélyes lények költöztek.



Vagy autòtemetôvé alakultak.



A felújítások és a rombolás elkerülte ezt a negyedet. Több helyen megvannak a fellépôkövek, amikorôl az úriemberek lóra szálltak vagy amire kiléptek a hintókból, hogy ne kelljen a sárba lépni.



Néhány ház ma is úgy néz ki, mint egy romantikus francia kastély.



Az egyikbek kisvasút is volt a kertjében. Nem modell- hanem kis.



Yoda imádta a környéket, fôleg a lókipányvázò oszlopot.

Sólyomnézés

Tájékozatlan gépkocsivezetők tucatjainak remeghet meg a kezében a kormány, miközben elhaladnak Salt Lake City belvárosában a Saskapu mellett és meglátják ezt a szokatlan közlekedési táblát, ami sólyomfigyelő madarászokra hívja fel az autósok figyelmét, kiemelve, hogy készüljenek fel arra, hogy meg kell állniuk.

Az emberek első gondolata, hogy a fotón is látható Saskapuról van szó. A valóság szokkal érdekesebb. Nem faragott vagy öntött madarakról van szó, hanem igazi, hús, vér és toll szárnyasokról: egy vándorsólyompárról, amik a közeli Joseph Smith Memorial Building tetejére költöztek be pár éve.



A madarak évről évre visszatérnek és a kukkoló madárbarátok webkamerát szereltek be a fészekbe és a helybeliek lelkesen követik a valóságsót a villában.

Mások meg az úttestrúl követik, hogy repülnek a sólymok. Olyankor megáll a forgalom.

Vajon?

Vajon a fapados légitársaságok vezetôi üzleti utakra saját cégük gépével repülnek?

Mill Fork

- Álljunk meg! Azonnal meg kell állni! - mondta Yoda. Izgatottan rohangált
fel-alá, már amennyire ez egy személyautóban lehetséges.

Felismertem a tájat, tudtam, a közelben van egy temetô, amit már többször meg akartunk nézni.

- Fél perc, várj.
- Nem, nem várok! - mondta a Mester.

Félrehúzódtam. Pont a temetô bejáratánál álltunk meg.

Yoda, mint akit puskából lôttek ki, megindult felfele a hegyoldalba, át az elhagyott temetô kapuja alatt, fel a domboldalba.



Mill Fork a transzkontinentális vasút egy állomása volt. A Salt Lake
völgybe leereszkedô és a völgyet elhagyó vonatokat itt töltötték fel vízzel és fával.
A vasút fejlôdésével Mill Forkot bezárták. A házakat és a felszerelést elárverezték, csak a temetô maradt, talán mert senki se akart fizetni a halottakért.

A temetôt egy közeli tanya lakói, helyesebben A közeli tanya lakói, mert a közelben nincs semmi tartják karban. Pár kidobott kábeldobból csináltak asztalt, székeket, amik magányosan várják, hogy valaki ide jöjjön kísérteni.



De nem jön. A hegyoldalban a temetôn túl jelöletlen sírokban bányakatasztrófák áldozatai nyugszanak, Mill Fork annyira nyugodt, hogy hazajárni sincs kedvük.

- Erre, erre - mondta Yoda és tovább szaladt felfele.
- Jól vagy? Azt hittem, pisilni kell.
- Fenét. Csak untam magam. Megyünk még felfele?

Határrendezés

Egy meglepetést szerettem volna venni. Nem mondom meg mit és hol, mert akkor, ha esetleg mégis megvenném, már nem lenne az. Mármint meglepetés.

Az esetleges lebukást elkerülendô, egy magyar kártyával akartam fizetni.

A cêg profi honlapján el lehet különíteni a kiszállítási és a számlázási címet. Ezt meg is tettem. Aztán írtam volna be a magyar adatokat.

Volna.

A cég informatikusai átrendezték az európai határokat: a Vatikân megmaradt, de Magyarország és Belgium a tisztogatások áldozata lett.

Gyorsan megnéztem a BBC-t, történt-e valami. Miután láttam, hogy Budapest is és Brüsszel is a helyén van, inkább máshol kezdtem költeni a pénzem.

Intermezzo - Rendelés

Vevô a gyorsétteremben:

- Double bacon cheeseburger, no cheese.

Konzervatív Ribizli

Ribizlifozelek egy végletesen konzervatív ribizli. Nem mintha azokra szavaznak akik az ôsi szokások visszaállítását, azaz a fára visszamászást propagálják, hanem mert nem szereti, ha megszokott használati tárgyai megváltoznak.

Ilyen használati tárgy a flickr, ahol közel 23000 ribizlifotó lapul.

A tech szolgáltatók úgy érzik pár évente meg kell újítani a user interface-t és felhasznói élményt kell nyújtaniuk.

Ribizli ezt rühelli.
Ha van egy megszokott, jól kinézô felület, miért kell hozzápiszkálni (tudom, mert a felhasználók egy része unja). Viszont gondolhatnának azokra a felhasználókra is, akik nem unják.
Ribizlifozelek egy csodabogár: nem talál kihívást abban, hogy megtalálja a korábban a bal felsô ficakban levô gombot a jobb alsóban. Az se lelkesíti, hogy kitalálja, mit hogy hívnak újbeszélül: a groupsból lett communities kétségtelenül social media friendly-nek hangzik, de attól még ugyanaz. Az átlagos burokrata is tintanyaló marad annak ellenére, hogy tintát már csak az íróasztalfiókba dugott laposüvegben tart.

Ribizlifozelek egy konzervatív ribizli. Szereti a Mona Lisát és nem szeretné megnézni a Mona Lisa 2.1-et.

A flickr átalakítása a többi ilyen megújuláshoz hasonlóan azért piszkálja Ribizli csôrét, mert nincs mögötte lényegi változás (tartalmilag a tárhely mérete lényegtelen).

Az autókban se kavarják a pedálok sorrendjét, pedig azzal lehetne csak igazán izgalmas user experience-t alkotni.

Az autógyártók is face lift-elnek, de ott a kutya se kényszerít arra, hogy megvegyem a legújabb lámpabúrájú modellt. A régi tökéletes, amíg biztonságos és nem kell sokat költeni a javítására. (Köszöni, kopp-kopp, 130000 km és csak kopóalkatrészeket kellett eddig cserélni, kopp-kopp.)

Tudom, így nem építjük a kapitalizmus, de nem lehetne a Ribizlihez hasonló konzervatívoknak is fenntartani pár szolgáltatást? Örömmel fizetnénk azért, hogy ne kelljen design fejlesztôket alkalmazni.

Yoda, a kretén

Megjegyzés: a fotók nem a tetthelyen készültek.

A hatalmas németjuhász rövid pórázon és szájkosárral álldogált a kerítés nélküli előkertben.
Yoda balról érkezik.

Hm - mondta a Mester -, egy németjuhász.
És mekkora!
És szájkosara van.
És póráza. Hmmmm.

Azán Yoda megállt a németjuhász előtt, gondosan a kötél hatótávolságán kívül és mondott valamit a nagyobb kutyának. Azt hiszem azt, hogy az apja egy palotapincsi volt.

A németjuhász őrjöngve ugrott a Mesternek, de rövid volt a póráza. Yoda peckesen elsétált előtt és egy szót se szólt.

HÜLYE KUTYA - jött elő a németjuhász gazdája - Nézd meg a kiskutyát, hogy tud viselkedni, te meg fogd be a szád!

Yoda még jobban kihúzta magát és ha lehet még peckesebben elügetett.

A nagy zabálás

Lelkesen nyalogattam a feketeerdő-tortát a csomagtartóból. Amikor már az indexlámpáról kanalaztam a keveréket, feltünt, hogy Sacher torta is van benne.

Tudom, kulturember nem a csomagtartoból (és a lámpabúráról) eszi a Sachert, amit különben is tisztán kell fogyasztani és nem feketeerdő-tortával keverve, de a Living Tradition fesztiválon a svájciaknak nem volt dobozuk. A cucc a csomagtartó előtt beleborult a rántottharcsába. Legalább nem azzal keveredett össze. Hogy a csevabcsicsi az hogy keveredett bele a sültbanánba, az pedig máig nem tudom megmondani.

A Living Tradition-ből engem most csak a kaják érdekeltek. Zenélhettek a népek a színpadon napestig, árulhatták a népművészeti cuccokat, én a 18 konyhasátrat jártam végig.
Kétszer, mert nem tudtam egyszerre mindent elvinni. Igy is katasztrófa lett belőle: összekeveredtek a torták.

Gondosan felépített tervet követve jöttem: először lerohantam a kolumbiai boltot, ahol papas chorreadast vettem. Innen átsiklottam a peruiakhoz sültbanánért. Itt derült ki, hogy a sok lelkes amatőr szakács felveszi a rendelést, kiírja az árat, aztán azt ad és számláz, amit akar. Mivel egyenlő arányban tévednek felfele és lefele, mindegy, nem kell vacakolni. A sültbanánhoz nem kértem babot (ami feláras), de kaptam és kevesebbet fizettem, mintha a bab nélküli verziót kértem volna ki. A végén letettem a számolásról, kértem, fizettem és mentem tovább az egyre megdöbbentebb pillantások keresztüzében: akkora tányérhalommal egyensúlyoztam, mintha egy hadsereget láttam volna el.

A baszkoktól burgonyakrokettet vettem, a svájciaktól tortát, a bosnyákoktól vegyestálat (és valódi palacsintát). A Soul Kitchen-ben egy négynőnyi termetes hölgy nézte elismerően az addigi zsákmányt. A Soul Kitchen ütős voltát bizonyította, hogy nem ő volt a sátoban a legkövérebb eladó.

Itt rántott harcsát vettem rizzsel és mustárzölddel (ez nem egy hasmenés jelzôje, hanem a mustárnövény levele).

Valószínûleg itt és a tibeti kajálda között került a zsebembe egy rúd rejtélyes eredetû rablóhús. Az, hogy a kukoricakenyeret miért és hol vettem, örök rejtély marad.

A polinéz sushit (spam sushiban) betettem a hawaii burger mellé (amihez adtak egy autentikus előre csomagolt lapkasajtot), ezt rátornyoztam kenyerekre, majd elindultam haza. Ekkor történt a baleset, a feketeerdő beleesett a csomagtartóba és magával rántotta a Sachert.

Örültem, így sokal több jutott nekem a törtából.

(PS: nem ettünk meg mindent. Pár morzsát eltettünk másnapra.)

A riport

- Hello, Brad vagyok. Készíthetek egy riportot önnel?

Ott álltam a padlizsánommal a kezemben a piac közepén és nem értettem.

- Szövetkezeti piacról írok az egyetemi lapnak riportot. Híres lesz! - tette hozzá viccelôdve.
- Ez nem szerepelt a terveim között - mosolyogtam-, de kezdhetjük.

A fickó a szövetkezetrôl kérdezett, hogy miért szeretek idejárni, én meg felvilágosítottam a padlizsánnal a kezemben. Megkérdezte, honnsn jövök (Magyarországról) aztán még fotózott párat majd egész jó kiejtéssel annyit mondott magyarul:
- Köszönöm.

Felfedezések

Napi felfedezések:

- óriáspókok a kertben. Szerintem kóbormacskákat esznek
- darázsfészkek (3)
- újabb lyuk az esôvízhordón
- hangyaboly az autóbejáró alatt (legalább nem termeszek)
- 1 vödörnyi macskaszar a terasz elôtt

Most ez egy gyümölcsöző nap volt vagy sem?

A fogoly

Valami csörgött. Hátranéztem. Az egyetemi kórház folyosójától idegen volt a csörgés.

Egy rutin kivizsgálás után indultunk hazafele, amikor valami picit csörgött.

Két pocakos-izmos középkorú fickó civilben, rendôrjelvénnyel kisért egy alig 16-nak kinézô suhancot. A gyerek összebilincselt kezeit bôröv szorította az oldalához.

Lábai is össze voltak bilincselve. Vagy azért mert karatekölyök volt vagy mert jó futó.

Lassan tipegett ôrei között végig a folyosón.

Nem tudom, mit csinált, kivel, miért, de ijesztô volt annak ellenére, hogy nem így képzeltem el az elsôszámú közellenséget.

Gazpalackcsere

- Psssssszt - monda a gáz, de nem titkokat akart megsúgni, hanem csak kiürült a palack.

- Majdnem egy évet bírta - sóhajtottam, az üres palackot bedobtam az autóba és elvezettem a legközelebbi barkácsáruházba.

A gázpalackvisszavtóhoz mentem. A palackcserélô egy csomagmwgörzôre emlékeztetett. Egy hosszú rácsos szekrényben releszekben álltak a palackok. Az egèsz folyamat automatikus volt: egy bankautomata jellegû készülékben kártyával kifizettem a cserét. A ketyere háromszor szólt, hogy zárjam el jobban a visszahozott palack csapját, majd felpattant az egyik rácsos ajtó. Kivettem a teli palackot. Betettem az üres palackot, majd mehettem fôzni.

Csak azt nem értettem, hogy-hogy nem lopják el a palackokat csere helyett.

Vegán bôr

Nézten a Kindle borítót. Néztem. Okvastam, ani rá volt írva. Nem hittem a szememnek.

Az évszázad marketingdumája versenyben szerintem a vegán bôr elôkelô helyezésre számíthat.

Yoda egója és párnája

Yodának egy pici testbe bújtatott óriási egója van. Szerintem ô valahova egy bernáthegyi és egy kékbálna közé kalibrálja saját méretét, közelebb az utóbbihoz.

Pár napja elvásott kedvenc párnája, amiben a nappaliban szokott olvasni, tévézni és ezért elmentünk a boltba, hogy vegyünk egy új párnát.

A vásárlás menete egyszerû: letettünk egy csomó párnát a földre és Yoda egyenként kipróbálta ôket. Volt, amelyikbe bele se volt hajlandó menni, másokon átgyalogolt, végül az egyikben leheveredett.

- Ez az - mondta.

A létezô legnagyobb párnát választotta és boldogan mosolygott benne. Aztán felkapaszkodott rám és azt mondta:
- Ezt kérem.

Azt hiszem, az egojánál csak a szíve nagyobb.

Amerikai adók

Sok minden jót és rosszat el lehet mondani az Egyesült Államokról.

Sok jót és rosszat el lehet mondani Utahról.

De a mai élelmiszer-bevásárlás számlája önmagáért beszél.

Összefüggések térben és idôben

Feladtam három üdvözlôlapot. Mind a hármat ugyanott.
Egy ment Spanyolországba.
Egy Budapestre.
Egy Brassóba.

A madridi három munkanap után érkezett meg. A budapesti tíz napot utazott. A brassói még mindig utazik.

Eldobható telefon

- Mi az az eldobható telefon? Minden amerikai krimiben van! - kerdezte emilben J.
- Minden telefon eldobható - felelte reflexbôl Ribizlifozelek, aztán gondolkodni kezdett.
- Eldobható telefon?

Az eldobható telefon a kártyás (nem elôfizetôs) telefon alkategóriája. Régimódi, filléres készülékek ezek, amik két dologra jók: telefonálni és sms-ezni.
Ilyen cuccot már nyolc dollárért lehet venni az Amazonon.




A sarki boltban (már ahol van sarki bolt) tízért.

A bolt elônye, hogy nem kell hozzá semmilyen bankkártya, csak keszpenz.

A disposable phone gyakran bukkan fel rosszarcú bûnözôk kezében. Természetesen a célközönség nem elsôsorban az Al-Kaida, hanem bevandorlók, kispénzûek, házasságtörôk, turisták vagy valamit apróhírdetésben értékesítôk, akik nem akarják közzé tenni telefonszámukat.

Még egy olyan alkalmazás (app) is létezik, amivel ilyen idôszakos számot lehet venni, átirányítani a saját telefonra és onnan beszélni egy "eldobható" számról.

A lényeg, hogy a felhaszáló ne keverje össze a számait és ne s saját számát használja bankrablás közben.

Szélvihar

- Bummm - a tompa dörrenés belehasított az éjszakába.
- Bumm.

A fák remegtek, a szél süvített a kéményben ès több gyorsbüfére elegendô szemetet szórt a kertre.

- Bummm.

A zajra több logikus magyarázat kínálkozott:

1. A szél letépte a hubûtôberendezès ponyváját.
2. A szél feltépte a tetôt.
3. A szél letépte az ereszt.
4. 1-3-ig minden.
5. Egyéb.

Kislattyogtam és álmosa szagoltam bele a májusi éjszakába.

Tüzijáték volt és 5 de mayót ünnepekték.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam és mentem aludni.

Yoda, a szabotôr 2

- 40 perc múlva jövünk - mondtam.

Beállítottam a telefont 16 percre és elindultunk.

Yoda lelkesen jött, azaz vezetett mindaddig, amíg meg nem szólalt a vekker. Ezt ô már nagyon is ismerte. Ilyenkor megyünk haza.

Erre most gondolt egyet és lelassult, mint egy túlgombázott sámán. Lépett egyet, szagolt, lépett kettôt hátra, szagolt, lépett egyet oldalt, szagolt...

- Yoda...
- Igenis - felelte és lépett hármat hátra.

Még így is idôben voltunk.

Yoda megfontoltan emelgette teleszkópos póklábait.

24 perc telt el, amikor csöngött a telefon.

- Ne késsetek el, mert idôre megyünk.

Még egy szót se szóltam a Mesternek, amikor Yoda ràkapcsolt és második kozmikus sebességel kezdett hazafele rohanni.

Kisebbségben

Leparkoltam és balra néztem.

Hatalmas volt.

Jobbra néztem.

Még nagyobb volt.

Lehet, mégiscsak nagyobb autó kellene...

Yoda a szabotôr I

- Menjünk!
- Süt a nap.
- Elkésünk.
- Meleg van - mondta Yoda, miközben odasompolygott az árnyékhoz.
- Eszedbe ne jusson - szóltam rá a Mesterre.
- Mi ne jusson az eszembe?
- Lefeküdni.
- Milyen jó ötlet - mondta Yoda és lefeküdt.

- Kérlek...

Yoda felkelt és tett egy óriási szivességet: négy lépéssel arrébb ment, majd ismét lefeküdt.



- Yoda...
- Maradok.
- YODA!

Látszott, nevet.



- Sietünk.
- Dehogy. Te sietsz. Én âlmos vagyok.

- Pliiiiz.

Yoda lassan, mint aki óriási szivességet tesz, felkelt.
- Otthon kapok kolbászkát?
- Igen.
- Akkor menjünk.