Sajtosmakaróni

37 font - durván 16.5 kg.
180 adag.
Minőségét megőrzi 2039-ig.
Csak 75.95 dollár.

Jó étvágyat!

A legendává váló piszoár

Dracula megvolt. De mi nem hagytuk abba a keresést.

- Itt kell legyen!
- De hol van?

Piszoárt kerestünk a Vajdahunyad vár mellett. Tudom, hogy ott egy óriási park mögött, de nem azért, mi nem vagyunk olyanok. Nem olyan piszoárt kerestünk.

- A fal mellett kell legyen.
- De a másik oldalon.

És valóban, ott volt Kolodko mester másik alkotása, a Duchamp-ot és az ő csészéjét megszégyenítő brunz, bocsánat, bronz miniwécé.



Még folyadék is volt benne, de szerencsére csikk nem úszott a lében, ami, szintén szerencsére, víz volt.



Remélem, nyáron a ligeti sörkertek vendégei nem fedezik fel az általuk ihletett műalkotást.

Egy garázsajtó halálhörgése

- Mi van? - nyomogattam a gombot és néztem, hogy a garázs nem csukódott be mögöttem. Párszor még megnyomtam, már csak a becsület kedvéért is, majd megnyomtam az órámon a garázst becsukó gombot, majd a telefonon is. Az ajtó nem csukódott be.

Kiszálltam az autóból és megnéztem a garázst. Benn megnyomtam a gombot és daráló hangot hallottam. A lánc nem mozdult és az ajtót nyitó-csukó motor hörögve darált valamit.

Azt tettem, amit minden normális ember tesz ilyenkor, akár szerelő Csernobilban, akár karbantartó Bopalban. Megnéztem, mi van erről a Youtube-on.

Volt egy csomó videó. A következő szabad óráimat e videók böngészésével töltöttem.

1. Szaki áll a létrán: "Óvatosnak kell lennünk, hogy ne sértsük meg az alaplapot úgy, mint én."

2. Másik szaki mutatja a kamerába a munka eddigi eredményét: "csak négy csavart kell kiszedni" - megszámolom, egy tucat csavar van a tányérban.

3. Egy furóval áll a következő szaki a létrán: "Ez nagyon egyszerű". Óriási reccsenés hallatszik, mire a mester: SHIT!

Ezzel a tudással felvértezve bátran megrendeltem a pótalkatrészt és nekiláttam a szerelésnek.

Drakula a Vajdahunyadvárban

A Vajdahunyad váránál levő Drakula-szoborról évek óta szerettem volna fotót készíteni. Most végre eljött az alkalom és minden feltétel adott volt a szoborfotóhoz: Budapesten voltam.

Átsétáltunk az udvarokon, hallgatózás közben megtudtuk, mennyit ér egy ingyenes túra és már ott is voltunk az egyik leghíresebb magyar, Blaskó Béla Ferenc Dezső szobránál. Blaskó Béla Ferenc Dezső szülei nem sejthették (?), hogy gyermekük karrierje érdekében nevet változtat és szülővárosa nevét veszi majd fel, hogy Lugosi Béla néven lesz világhírű.

Drakula szobra is egy gerillaszobor, egyike az első budapesti gerillaszobroknak. Picit újabb a kommunista rendszer áldozatainak emlékművénél. Lugosi Béla 2003 óta várja gyanutlan áldozatait a vár Liget felöli oldalán. A szobrot Harmut Zech német szobrász készítette és állított fel egy sötét éjjelen (remélem, teleholdkor) barátaival teljes titokban. Az alkotó neve úgy három éve ismert, akkor bukkant fel a Köztérképen egy megjegyzésben.

Most végre úgy találkoztunk, hogy Drakula mozdulatlanul nézett és nálam volt egy fényképezőgép. Drakula lelkesen pózolt, én pedig kattintottam, mielőtt denevérré változott volna.

A Tabánon át

Nem készültünk a tabáni sétára, spontán úgy alakult, hogy A-ból B-be a lehető legegyenesebben kanyargó úton gyalogoltunk, ahelyett, hogy BMV-vel (busz-metró-villamos) mentünk volna.
Ha már ott voltunk, bekanyarodtunk a régi Tabán egyik leghangulatosabb utcájába. A sikátor időgépként működött az Alexandriai Szent Katalin templomig.



Eddig elhihettük, hogy a régi Tabánban járunk. Pont arról beszéltünk, hogy nincs időnk megnézni a kiállítást a tabáni szerb székesegyházról, amikor Budapest legkeskenyebb háza mellett egy pici park közepén megláttunk egy emlékmúvet.



Ezt az emlékművet még sose láttuk és a mocsárszerű sár dacára megközelítettük. (Tudom, tudom, miért télen nézünk várost és miért nem gumicsizmban).



A rácvárosi szerbek eltüntek, a Tabán eltünt és végül a templomukat is lebontották a háború után. Csak ez az emlékmű maradt.



De itt van a közelében a világ egyik legközpontibb fekvésű transzformátorállomása. Nem volt jó csere.

Houdini szobra

Hertzl bicajos szobra gond nélkül meglett. Egyszer egy dohányzó turista kitakarta és észre se vette, hogy Budapest egyik legjobb mikroszobrának dől, aztán amikor elhessegettem, döbbent rá, hogy mit fényezett a kabátjával. Akkor aztán égtelen kattogtatásba kezdett telefonjával.



Houdini szobrát nehezebb volt megtalálni. Azaz nem is sikerült.

- Houdini szobra? Hát az megszökött... - miután kinevettük magunkat, elmondták, hogy kölcsönadták, de majd meglesz. Egyszer.

Úgyhogy Houdini helyett lefotóztunk egy graffitit. Az se volt rossz és biztos, hogy sokkal illegálisabb és gerillább volt.

Álcázott emlékmű

Évekig mentem el mellette nap mint nap és azt hittem, hogy egy szellőzőkürtő. Most felfedeztem, hogy egy nagyon jó szobor!

Azoknak az emlékműve, akiknek az életét tönkrette a kommunista rendszer. A szobrot Makovecz Imre készítette Rázsó Edit pécsi patikus megrendelésére 1995-ben. A szobrot minden engedély és mindenféle ceremónia nélkül állították fel 1996-ban. Jótt egy darus teherautó, letette a szobrot és elment. A szobrot felszenteték és azóta ott áll az Krisztina körút és az Attila út között a Vár alatt.

Engedélyt nem kért senki. Budapest egyik első "gerillaszobra" nyugodtan áll, csak egy-egy falfirkász zavarja meg nézha nyugalmát.

Ahogy elnéztem a szobrot a betonfalak mögött, sajnáltam, hogy nincs nálam egy mikrodrón, hogy lefotózzam felülről.

Valentine-napi szolgáltatás

El Paso állatkertje egy zseniális Valentin-napi ötlettel állt elő.

Nem (csak) szivecskéket lehet venni, hanem állatokat elnevezni. Méghozzá nem is akárkiről lehet ezeket az állatokat elnevezni, hanem az ex-ekről, a volt szerelmekről. Az elnevezhető állatkák pedig a csótányok közül kerülnek ki. Ezeket a csótányokat aztán az állatkert lelkes dolgozói elviszik a meerkatoknak, amik lelkesen elropogtatják őket.

Annyi kérés érkezett, hogy az akcióba más csótányevőket is bevontak, végül pedig annyi kérés érkezett, hogy az akciót csótány hiányában befejezték. Én így is attól félek, hogy a meerkatok nagyon el fognak ott hízni...

A vajdahunyadi oroszlán

Néztem az oroszlánt Vajdahunyad vára előtt. Néztem. Néztem. Valami nem stimmelt. Aztán rájöttem: mintha növényevő fogsora lenne!

Free tour

Vajdahunyad vára egy elvarázsolt hely. Jó dolog itt sétálni egyet. 

Most csak egy csoport zavarta meg a hely csendjét. (Általában sokkal több.) 

Egy ingyenes csoport, ahol a túra végén az idegenvezető borravalót kap (ha kap) és más javadalmazásban nem észesül. Egyes helyeken viszont bevételtől függetlenül, mindig kell tejelniük a túrát szervezőnek. A free tour-os idegenvezetők a legritkábban a szakma gyöngyei, hogy finoman fogalmazzak. 

Állt az idvez a vár udvarán és lendületes argentin kiejtéssel mutatta be a helyet. 

- Ez az épület - és a jáki kápolnára bökött - ez Szlovákiában van! Ez - mutatott a Vajdahunyad várára - Romániában! 

Kettőből egy, néztünk össze. 

- Ez pedig - folytatta a barokk palotával - Ausztriában!

A barokk palota valójában ausztriai barokk stílusban épült, de nem valós épületet mutat be, kivéve a kupolát, mert az Gyulafehérvárról származik. 

Valljuk be, egy ingyenes túrán az utas azt kapja, amit megfizet. 

Sztár

Álltam megkövült lábbal a Rákóczi úton. Még megvan a Sztár üdítő reklámja!

Nem hittem volna. 

A Sztár egy szocialista üdítő volt tonik, kóla, narancs és citrom ízben. Holland-magyar együttműködésben készült. Finom volt. Amíg a rendszerváltáskor meg nem jelent a Coca-Cola és a gyártósorok át nem álltak a nyugati mételyre. Akkor eltünt. Csak ez a reklám maradt utána, ki tudja, meddig. 

A Kockásfülű Nyúl

- Ez, ez nem így nézett ki... - mondtam megdöbbenve. Tudtam, hogy beépítették a Karmelita kolostor melletti placcot és elvitték onnan Kodályt, de más ezt látni és más ezt tudni. 

Továbbsiettünk és elhaladtunk a galambokkal küzdő szobor mellett és már ott is voltunk a Kockásfülű Nyúlnál. 

Mekk Elek után most ez lett a kedvenc szobrom. Csak sála nem volt szegénynek. Ha még járunk erre télen, pótoljuk. 

Régi szám

De megváltozott ez a házszám!

Mekk Elek

A Moszkva téren találkoztunk, hogy megnézzük Mekk Eleket (és kipróbáljuk a könyvautomatát).

Mosolyogva néztük a Mestert, akire egy gondos rajongó színes sálat kötött. 

Egy idősebb hölgy is a szobrot csodálta, arca mosolyra derült, köszöntünk egymásnak, fotótzunk, majd mentünk tovább. Minket várt a Kockásfülű Nyúl. 

Lábnyom a Dunánál

A Corvin téren találtuk meg a lábnyomot. Mindig is szerettem a Corvin teret, most is benéztünk, hogy rápillantsunk a római katona sírjára. 

Kevesen mondhatják el magukról, hogy úgy 1700 év után megtalálják a sírkövüket és visszaállítják. 

A lábnyom ott volt a sírkő közelében. A felirat szerint anya és lánya lépett 30000 éve az agyagba, ami szigorúan tudományos szempontból nézve nem teljesen elfogadjató, mert hát honnan tudhatnánk, hogy anya és lánya? 

Az is lehet, hogy az ősasszony vacsorát fogott...

Lakatok a rondellában

Óvatosan tipegtünk le a Várból a csúszós köveken a Rondella fele. 

Csend volt és nyugalom.

Ha már a Rondella fele mentünk, fel kellett rá mászni. Hiányzott a még több korlát nélküli csúszós, jeges lépcső. 

Itt találtunk pár szerelemlakatot. Alig párat, kevesen ismerik ezt a helyet. 

Az egyik különlegesen szép volt, precízen kidolgozott kézimunka. 

Vajon saját maguk készítették a lakatot?

Vagy egy élelmes vállalkozónak volt egy nagy ötlete?

Nem tudom, de tetszett. 

A szobor és a galamb

Ez a bejegyzés nem Bethlen István magyar miniszterelnökről szól. Ez a bejegyzés egy szoborról szól, aki döbbenten néz elegáns kabátjára:

- Hát ezzel mi történt?!