Székely vér

 

A brassói villámlátogatás több találkozót is lehetővé tett.

Közben igyekeztem egy geoládát is megtalálni. 

Ez egy gőzmozdonyon volt eldugva Sepsziszentgyörgyön, ahol én minimum húsz éve nem jártam. (Nem a gőzmozdonyon, Sepsziszentgyörgyön.)

Mivel páran elmentek pisilni, én szóltam Á-nak, amint Zs-ék megjönnek a mosdóból, szóljon és abbahagyom a keresést. 

Miután ezt elrendeztem, kerestem tovább. Úgy tudatom peremén éreztem, hogy úszik az idő, de Zs-ék nem jöttek, mert Á nem szólt. 

Aztán meglett a geoláda, én meg rohantam a találkozóhelyre, ahol ott volt Á és Zs-ék is. 

- Nem arról volt szó, hogy szóltok, amint Zs-ék megjönnek?

- De. Pontosan. Mikor mi visszajöttünk, már itt voltak és azóta nem jöttek meg. 

- Messze van-e Kolozsvár?! - kiáltottam bele a sepsziszéki pusztába és arra gondoltam, hogy a székelyek és klasszikus vicceik (vicceink) egy sajátos gondolkodás vagy esetleg a mi autizmusunk jelei-e.