Gödör és vihar

- A szomszédban gázszivárgás van - mondta a sisakos ember.

- Aha - mondtam. Mit mondjak erre? Majd elmondja mit kell tudnom, hogy hordjak-e ejtőernyőt, mert mindjárt repülünk, vagy hogy a szomszédra most ráterhelik az elmút évtizedben elszivárgott összes gáz árát vagy egyszerűen csak gáz van.

- Holnap fel kell bontsuk a szembeszomszéd leágazását.

- Aha - mondtam és bizzos voltam benne, hogy majd valami olyasmit mond, hogy ehhez valami olyasmit kell csinálnia, ami nekem nem fog tetszeni.

(Valamiért az újra divatba jött fenékküszöb szó jutott az eszembe, amihez már egyszer, vagy harminc éve értett az egész ország. Én csak egy fenékküszöböt szeretnék, az utca egyik lakójára, akinek hátsója kétharmadáról mindig lecsúcsik a nadrág és vagy nincs alsónadrágja vagy az még jobban lecsúszott és ezt az eszétikai rombolást egy fenékküszöb talán megállítaná.)

- Az autóbeállód előtt van a szembeszomszéd leágazása. Azt kell kiásnunk. De még aznap megcsináljuk.

- Aha - mondtam és néztem, ahogy két szaki elkezdi egy óriási fűrésszel (biztos van valami neve, esetleg betonfűrész) elkezdi vágni a betont, mint én a margarint. Az egészből dőlt a por, én menekültem is be a házba, miközben láttam, hogy mindkét szakin van védőfelszerelés: egy-egy sisak, ami nyílván megszűri a fejükbe beszivárgó levegőt, mielőtt az megtöltené a hörgőiket finom betonporral.

Amikor legközelebb kimentem, a szakinak a feje se látszott ki a gödörből.

Meg akartam kérdezni, hogy kész lesznek-e, de ekkor megjött a monszun és addig ömlött az eső, amíg a gödör meg nem telt csurig vízzel (lásd felső fotó).

- Majd kipumpáljuk - mondta a szaki, aki elbújt a teherautójában.

Amikor elállt az eső és elkezdtek pumpálni, megjelent a szivárvány is.

És ekkor már nem érdekelt a gödör.

Csak álltam és néztem.

- Ha lenne ok és okozat, akkor megérte volna a gödörért cserébe szivárvány. De mivel a szivárvány gödör nélkül is itt lenne, ha lehetne válaszatni, csak az utóbbit kérném.