Puppey a Telefonpózna-völgyben

- Telefonpózna-völgy - ízlelgettem a szót, mint ínyenc az disznósajtot.

Valószínűleg az egyenes törzsű fenyőkről kapta nevét, amik a völgy felső részén nyúltak az égbe és telefonpóznaként születhettek újjá egy rosszabb életben.

Az biztos volt, hogy míg Salt Lake Cityben negyvenvalahány fok volt, itt huszonöt és járt a levegő.

Itt ültünk le pihenni egyet a túra után és itt jelent meg egy idegesítő légy - az egyetlen a nap során, mire Puppey teljesen ideg lett, mert őt zavarta légyzümmögést és a fiatalúr csak annyit mondott rövid koncentráció után, hogy HAMMM és abbamaradt a zümmögés.

- Bekaptad a legyet? - kérdeztem, de csak egy elégedett arckifejetést kaptam válaszul.

Aztán hazafele vettünk estebédet Midwayben, amihez jár egy kis ecetesuborka.

- Kérek - mondta Puppey, aki mindenből kér, amit eszünk.

- Tessék - ha kér és eheti, akkor kap, legfeljebb sugárban kiköpi.

De nem, Puppey elégedett pofával elrágcsálta a ropogós uborkát és csak annyit mondott:

- Kérek.

- Te tényleg bekaptad a legyet - sóhajtottam.