Salt Lake Cityben az a jó, hogy ha a völgyben negyven fok felett van a hőmérséklet, fel lehet menni a hegyekbe, ahol magasságtól és hegytől függően akár huszonöt fokba is elérhetünk.
Most a Stansbury vonulat volt soron hűsölésre.
A Stansburi-vonulat a Stansbury-szigettől délre található közel háromezer méteres hegység.
Ez a hegység vagy hűvös, vagy nem. Egyes völgyek, ahova a magasból lehúzódik a hideg, a legnagyobb melegben is alkalmasak túrázásra és kempingezésre. Mások meg nem. Mi most nyáron tapasztalati úton igyekeztünk megtalálni a jó helyeket hűsölni. Az bebizonyosodott, hogy a Davenport Canyon és a két Willow (fantáziadúsan North és South) szintén tökéletes, Clover Springs elfogadható, a Kék-szurdok határeset és a Fisher-hágó túl meleg.
Egy gondom volt csak vele: a rögös és keskeny úton nem mertem a Behemóttal nagyon felmenni, ezért viszonylag lenn parkoltunk le egy réten pár fa árnyékában.
Felállítottuk a függőágyakat, kitettük a székeket és elindultunk megnézni, mi van feljebb: dús vegetáció és kiszáradt patatkok, ez volt feljebb. Meg kellemes idő.
Aztán egy réten Puppey talált egy kupac kakit.
- Ugye, ugye az tehén? - mondtam.
- Mondd, hogy tehén.
- Ez legyen tehén.
De nem szabadultam a gondolattól, hogy a tehénlepény az nem ilyen és hogy ez brumm.
Gyanúmat megerősítette, hogy Puppey, aki elsőrandú szagértő, úgy tett, mintha a kupac nem lenne ott.
- Fiatalúr, már négy kilométert jöttünk felfele, mi lenne, ha most lemennénk és ebédelnénk? - mondtam.
Úgy is lett.
Aztán később Puppey már hazafele valamit mereven nézni kezdett.
- Mi az? Egy fekete lyuk? - döbbentem meg, de csak egy hordó alakú tehén volt.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése