
- RÉMSZARVAS! - kiáltottam és erősebben markoltam a kormányt.
A kinnfelejtett havas Halloween dekor mellett egy utánfutón levő szánon további két rémszarvas állt.

A South Willow szurdok nem meglepő módon délre van a North Willow szurdoktól és északra a Box Elder szurdoktól.
A Stansbury Range völgyei közül ebben voltunk először, de valahogy sose írtam ezekről a kirándulásokról.
Az út a kanyonban levő településig aszfaltos, azután jó minőségű földút, ami most, hogy be van havazva lénygtelen, nem megyünk fel magas hegyekbe hóba. Hébehóba se.

Megállapítottuk, hogy az aszfalt végéig az út tökéletesen járható, utána viszont havas.
Ezek után visszafordultunk, mert a pici település nem éppen barátságos.
Mi egy jóval lejebb levő épületromot akartunk megnézni.

Le is ereszkedtünk majdnem egészen a főútig, leparkoltunk és egy elhagyott úton legyalogoltunk a South Willow patak völgyébe.

Eleinte arra gondoltam, hogy a nem túl régi, harmincas évekbeli vízműveket találtuk meg.
Gyanumat a jórészt becsatornázott patak föld alól felszűrődő moraja is megerősítette.

A fura utcaneveiről híres Grantsvillenek sokáig nem volt jóminőségű ivóvize, az emberek azt itták és azzal főztek, amivel a földeket locsolták és amivel az állatokat itatták. Aztán szaladtak. (Hasonló problémái voltak Szt Györgynek is.)
Aztán ötven év után elunták a szaladgálást és új vízműveket építettek a világválság idején, Roosevelt New Deal-jének keretében. Az állam adta a pénz nagy részét és a közmunka formájában a munkaerőt, a helybeliek meg megitták a tiszta vizet.
A CCC, a Civilian Conservation Corps új vízvezetéket fektetett le és egy hatalmas, földalatti beton víztartályt épített. Ez olyan jól sikerült, hogy a régi rendszer egészen 1995-ig elegendő vízzel látta el a falut.
Szóval ezeknek a vízműveknek találtuk meg a felszíni épületeit.
Mivel itt nem voltak fák, a leleteknek legjobban Puppey örült, aki boldogan csobogtatott egy kis vizet a már száraz romok között.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése