Ha már megtaláltuk Szent György víztelen tározóját, elmentünk megnézni azt, ami a harmincas években épült és ma is szerves része a város vízhálózatának.
Ez azért is jó ötlet volt, mert innen be lehetett látni az "óvárost". Ott volt a település fölé középkori székesegyházként magasodó mormon templom is.
Szent Györgyben azóta se építettek igazán magas épületeket.
A városba érkező újabb vízvezetéknek kicsi volt a kapacitása és a régi csatornából a víz jelentős része elpárolgott. A párolgással keletkező veszteséget csak a csatornába pisilő birkák és tehenek pótolták valamennyire, de nem közmegelégedésre.
A harmincas években épült vezetékek segítettek a helyzeten, de a víz továbbra se volt "csapvíz" hőmérsékletű.
A beton víztározó végül a második világháború után épült meg és ekkor lett a helybeliek kedvenc találkahelye a Cukorsüveg mellett.
Nappal és reggel a betonplacc lett a város legnépszerűbb kilátója.
A víztartály tetején találkozott naplementekor az úri közönség.
Bálokat is tartottak itt és esténként zenekar játszott, az emberek pedig táncoltak a csillagfényben.
Puppeyt ez nem érdekelte.
Miután körbejárta a tározó tetejét elunta magát: itt még egy rágnivaló fadarab se volt.
- Menjünk le, az ösvény mellett vannak pálmák és kaktuszok!
Lementünk és Puppey igazi territoriális földesúrként lenézett a városra, majd lepisilt a mélybe.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése