Reggeli Szózat

A Pledge of Allegiance-ról beszélgettünk Á-val, amit minden amerikai iskolában elmondanak minden reggel a 19. századtól kezdve.

- Nekünk meg a Szózat két versszakát kellett általánosban elszavalni minden reggel - tettem hozzá.

- Mit? - volt a meglepett válasz.

- A Szózatból. Két verszakot. Minden reggel. Negyedikig.

- Mi soha...

Ettől előbújt belőlem a filosz és nyomozni kezdtem.

Írtam velem nagyjából egykorú, ötvenen környéki barátaimnak (mind igazából ötven alatt vagyunk pár évtizeddek, csak elrontották az anyakönyvi kivonatainkat), hogy ők reggel mivel kezdték az általánost.

- Mi reggeliztünk... - volt a leglogikusabb válasz.

De szinte senki se mesélte, hogy reggel nyolckor becsöngetés után felállt az osztály, hogy elszavalják a Hazádnak rendületlenült és esetleg utána még a hetes bejelentse, ha épp orosz óra volt, hogy Tavaris ucsityelnyica, nyikto nye at szusztvujet.

(Megjegyzem, szerintem mindannyian tisztességes és becsületes magyarok lettünk és egyikünk se kért menedékjogot Oroszországban.)

Tizenhat embert kérdeztem meg a reggeli Szózatról és általában döbbenettel találkoztam, persze voltak kivételek:

- Igen, minden reggel elmondtuk a Szózatot amikor kezdődött az iskola -mesélte J- és amikor vége volt, akkor a Himnuszt.

Na, ezen én lepődtem meg.

Még egy valaki említette a reggeli versmondást, más nem.

Mindanyian egyszerű, mezei általánosba jártunk az átkosban és meglepő módon rengetegféleképpen kezdtük a napot.

Évzáró koronavírus idején - Amerikában

Néztem a dugót elöttünk.

Néztem a dugót mögöttünk.



Az autók álltak és mindenki elégedettnek tünt.

Véletleül egy általános iskola évzárójába keveredtünk és ha már ott voltunk, megnéztük, milyen a felvonulás.

Általános iskolai évzáróimról nem sok emlékem van. Állunk az udvaron vagy a tornateremben, sokan és sokat és unalmas, kivév, amikor dobolnak, mert az érdekes. Unalmas dolgokat mondanak unalmas hangon fontos emberek, a diri és az uttörővezető és még páran, akikre nem emlékszem és énekelni is kellett és sokáig tartott. Ja, és fehér ing kellett és kék nadrág (vagy szoknya). Aki ezt elfelejtette, az állhatott hátra.



Itt az autók vidáman pöfögtek, a rendőr mosolyogva irányította a forgalmat és a gyerekek boldogan kihajoltak az autók ablakán és integettek a kerítésnél felsorakozó tanároknak, akik JÓ NYARAT! feliratű táblákat lóbáltak és köszöntötték diákjaikat.

Vidám volt, rövid és kedves. Még a dugóval is.