Tározó a hegyekben

- NEM, STOP! . mondtam a fiatalúrnak, aki lelkesen emelte volna a lábát.

Puppey sértődötten rámnézett, letette lábát (a negyediket) és továbbügetett a következő fához.

Közelebb hajoltam, hogy jól láttam-e.

Valóban, a fa alatt pici kereszt dacolt az idővel.

Rövid keresés után találtam egy márványtáblát is.

"George Carter - Megfulladt egy talpfaúsztatás közben a Weber-folyón 1877 tavaszán" - Henry Sompsom, munkavezető - betűztem ki.

Természetesen ennek utána kellett néznem, de nem itt, mert a Weber-folyó völgyében nagyjából annyi lefedettségem volt, mint az 1877-es tutajosoknak.

Mint kiderítettem, Henry Sompson eredetileg tanár volt valahol, talán Nebraskában, de elunta a nevelést és munkavezető lett egy Utahot Oragonnal összekötő vasút építésén. A talpfák beszerzéséért felelt és kétszáz ember dolgozott a keze alatt.

Egyikük, a fenn említett George Carter feltorlódött rönköket próbált megbontani, amikor vízbeesett és megfülladt.

Henry saját költségén eltemettette a munkását egy hegytetőn.

A dolog innen lett bonyolult: a sír ugyanis egy völgyben volt.

Az se volt egyértelmű, hogy a márványtábla eredeti-e vagy a munkavezető leszármazottai állították-e.

Valahol emlegettek egy románcot is Henry és George között, bár Henry becsületes mormonná lett egy (vagy két) feleséggel.

Ami máig fontos a történetből, hogy a földtulajdonosok lezárták a folyót a kajakosok elől, mint magánterületet és a vízfolyást hozzáférhetővé tenni akarók a nyolcvanas években a vízbefulladt munkás történetével bizonyították, hogy a Webert emberemlékezet óta használták szállításra.

Mi nem a folyóhoz jöttünk, hanem a víztározóhoz, meg akartuk nézni, jó lesz-e kajakozni.

Úgy gondoltuk, jó lesz.