A viziló feneke

Goblin Valley az a hely, ahova nem nyáron kell menni. Nem júniusban és nem napsütésben. Ennek ellenére a legtöbben akkor mennek oda. Mi sokszor voltunk már a kőtörpék között, eddig mindig gondosan téli és tavaszi időpontot választva. Most sikerült júniusban beugrani.


Yoda is beugrott, egyenesen az árnyékba.

- Kérsz vizet? - kérdeztem.
- Hülye vagy? - és kilefetyelte a nagyobbik kulacsot.

Egyértelmű volt, Yoda most nem fog törpékre vadászni. Jobb is, a végén még lepisil valami goblinfőnököt és aztán azt elmossa az áradat.



- Vizet - hörögte egy turista és leroskadt a padra.

"Vajon hányan kapnak itt napszúrást? És vajon mi kapunk napszúrást?"

Ahogy lenéztünk, néha felbukkant egy-egy turista a kövek között. Nem tudtam megszabadulni a képzettől, hogy törpök vadásszák őket.



Azért bátran nekivágtunk. Határozottan mentünk előre, fel és le és árnyékunk beleégett a sziklákba. Szerencsére épp hidegfront volt, alig volt 41 fok.



Itt olyan meleg van, hogy külön felhívják a látogatók figyelmét, ne kergessék, zavarják az állatokat, mert lehet, nem marad utóbb elfutni egy ragadozó elől.

A hőguta itt a mindennapok része.

Hasonlóan a szörnyektől hemzsegő rémálmokhoz.



Aztán egy kanyar után azt hittük, egyszerre váltak valóra a rémálmok és egyszerre kaptunk hőgutát. Egy óriási vizilófenék bámult ránk - szerencsére kőből.

Goblin Valley

Miután meggyőztük a Mestert, hogy nem a Tatooine-on vagyunk, belevetettük magunkat a sziklarengetegbe.

Goblin Valley egy fantasztikus hely, Utahon kívül azonban kevesen ismerik. Sokan csak azért hallottak róla, mert két cserkészvezető tavaly megtámadta a goblinokat.



A két fickó nekiesett az egyik "goblin" fejének és addig ráncigálták, amíg a több millió éves kőszikla elunta, hogy egy törpe nyakán lévő fej legyen és a porba hullott.

Erre felfigyeltek a ranger-ök és kérdőre vonták a cserkészvezetőket.

- Ráeshetett volna valakire - védekeztek - Mi csak megelőztük a bajt. Ezért kitüntetés jár!



A goblinkínzás nemzeti sport lehet, most is láttunk pár humanoidot goblinfejről goblinfejre ugrálni. Ha valamelyik sziklatorony magaalá temetné őket, az duplán tragédia lenne. Egyfelől ledőlne egy újabb torony, másfelől a cserkészek verhetnék a mellüket a féltéglával (vagy a goblinfejjel), hogy ők megmondták.

Goblin Valley

- A Goblinok olyanok mint a Hupikék törpikék, csak vörösek és kôbôl vannak.



Néha pongyola vagyok az ilyen magyarázatok közben: Hókuszpókról megfeledkeztem. Szerintem minden látogató, aki felmászik egy kôtörp hátára, egy Hókuszpók. Akkor is, ha fel lehet mászni.



Az, hogy fel lehet menni a goblinok hátára, egy nagyon utahi dolog: azt vizsgálják, milyen hatása van a turizmusnak a törp-populációra, ezért összehasonlítanak egy helyet, ahol sokan mászkálnak a sziklákon egy olyannal, ahol nem.



Yoda -hasonlóan elôzô látogatásunkhoz- most is vigyázott a goblinokra:
- Megvárom, amíg találok egy fát - mondta.
- Holnapig vissza akarod tartani? - kérdeztem vissza.
- Na jó, akkor keresek egy padot.... - sóhajtott a Mester.

Az orvosságos ember

Temple Wash
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még mielőtt elértünk volna a Goblin Valleybe, tettünk egy kitérőt. Egy Utah-könyvben olvastam, hogy nem sokkal a kőtörpök földje előtt van egy útelágazás, ahonnan el lehet jutni pár érdekes festett sziklához.
Utah és általában az egész amerikai délnyugat tele van sziklarajzokkal, festményekkel. Az az igazság, hogy keveset tudni ezekről a rajzokról. Nem is nagyon lehet. Korukat meghatározni nehéz. Ha van a közelükben valahogy datálható régészeti lelet, nem biztos, hogy azt sziklarajz alkotói készítették. (Ha egy bizonyos fajta sziklarajz körül bizonyosfajta település-törzs nyomait, eszközeit találni, az már segít valamit.) Az alkotásokat így lehet valamennyire datálni. Egyes motívumok felbukkannak ma létező törzsek művészetében, ami segíthet jelentésüket megmagyarázni. Persze az is lehet, nincs szó kulturális örökségről, egyszerűen látták pár száz éve egy sziklán a mintát és megtetszett nekik.. A rajzok, vésetek jelentését se nagyon lehet boncolgatni. Analógiákat fel tudnak állítani, elméleteket lehet gyártani, de egy 2000 éve eltünt, írásbeliséget nem ismert, mások által le nem írt nép gondolkodását igencsak nehéz kiismerni.
A Goblin Valley mellett talált falfesmények a Barrier Canyon stílushoz tartoznak. Egy részük valamikor leomlott a sziklafallal együtt. Minimum 800, maximum 4000 évvel elkészültük után (khm, kicsit bizonytalan ez a kronológia) egy másik kultúra a még ép (?) falfestmény mellé festett két alakot. Lehet, tetszett nekik a régi. Vagy féltek tőle és így akarták megtörni az idegenek rontó varázslatát. Vagy átvenni erejét. Vagy épp találtak egy üres falat és befestették. Arra sincs racionális magyarázat, hogy egy John nevű pasas miért pont e rajzok mellé karcolta be a saját nevét. Csak. Vagy bunkó akart lenni.
A sziklán nekem legjobban egy vállas UFÓ jellegű alak tetszett. Épp egy kígyót hajít egy üstbe, mellette egy sovány es egy kövér kutya kergetőzik. A jelentet egy madárember szemléli. Lehet, az orvosságos ember varázsol a kígyóval. (Vajon Asklepiosz kígyós botja mennyire befolyásol bennünket eme asszociáció kiötlésekor?) Vagy varázsfőzetet csinál. De az is lehet, hogy egy 5000 éves szakácskönyvet látunk: végy egy sovány és egy kövér kutyát és egy kígyót. Tedd fel a kígyót főni...
Sajnos a recept többi része elpusztult...

Goblin Valley

Goblin Valley State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Későn indultunk, mert éjjel Yoda úgy vélte, a hajnali 1:30-2:00 között a ház előtt az új lakó által sétáltatott kutyák komoly veszélyt jelentenek ránk nézve, ezért állandóan riasztott. Mi meg riadtunk, fel. Nem lehetett hű kutyánknak megmagyarázni, hogy azok a kutyák kinn vannak, mi meg benn.
Reggel 8 helyett így majdnem 11 lett mire elindultunk.
Viszonylag gyorsan haladtunk. A táj egész más volt, mint nyáron. A napon meleg volt, árnyékban meg lehetett fagyni. Aztán már a napon is. Fura volt látni a színes, főleg vörös sziklákat, a kék eget, a zöld fenyőket és a hófehér havat.
A Goblin valley-be igyekeztünk. Már két éve nyáron is terveztük, hogy benézünk, de nem jött össze a dolog. Most viszont sikerült eljutni a völgyig. Amint elhagytuk az autópályát, a mobilok elvesztették térerejüket. Igazából már jó kétszáz kilométer óta nem láttunk se házat, se tanyát. A helyzet a következő 100 kilométeren se változott, bár tudtuk, a parkőr valahol itt lakik.
A park bekötő útja eleinte borzalmas volt, szűken másfél autó fért el, az út szélét összegubancolódott ördögszekerek borították ember magasságban. Fedezékükbők néha merész tehenek léptek az autó elé. Hirtelen az út kiszélesedett, megjelent két széles sáv, darabjuk szélesebb volt, mint korábban az egész út, ráadásul még leállósáv is tartozott hozzá. Aztán már a parkban is voltunk. A kutya se volt itt – csak Yoda. Egy borítékba tettük a belépti díjat és mentünk is megnézni a törpéket.
A goblin az olyan, mint a törpe, ebben a völgyben meg hemzsegtek a goblinok. Kicsik, nagyok vegyesen. Yoda nagyon lelkesen támadta volna őket vízzel, de nem engedtük, hogy pisiljen egy-egy homokkő törpe fején, még elolvadt volna a szörny.
Igy is sétáltunk egyet a metsző hideg levegőn. Már sötétedett, így – mielőtt megettek volna minket a goblinok – beültünk melegedni az autóba és mentünk tovább, Moáb fele.