Marosvásárhely - Kultúrpalota

- Melyik magyar történelmi kort szereted?

- Nagyon sok korszakot szeretek.



Ekkor léptünk be a Kultúrpalotába. Az előcsarnok felállványozva fogadott, de az épület nagyja látogatható maradt.

- Akkor melyikben élnél a legszívesebben?



Alapjábavéve gazdag emberként bármikor szívesen élnék, de ha választani kell, akkor van egy kedvenc korszakom.



- A huszadik század eleje - feleltem.

- Miért?



Beléptünk a Tükörterembe, körülnéztem és azt mondtam:

- Ezért.

Marosvásárhelyi szecesszió

- Ha a szecessziót szereti, rossz ember nem lehet - szoktam mondogatni.

Egyértelmû volt, hogy Marosvásárhelyre el kellett menni szecessziót nézni. El is mentünk.



Éjjel nem sok látszott a városból, engem viszont meglepett, hogy milyen szépen helyreállították a zsinagógát és, hogy itt is mekkora élet volt a központban.



Aztán másnap reggel kitárult előttünk Románia legszebb szecessziós tere.

Nem ismerem jól Marosvásárhely történelmét. Nem tudom, Bernárdy György polgármester hogyan vitte keresztül az új központ felépítését és hogyan győzte meg a tanácsosokat arról, hogy a kor legmodernebb építészeti-művészeti irányzatát követve és ne neo-neo-neo-klasszicista stílusban építsék fel “presztizsberuházás” keretében a Kultúrpalotát és a városházát.



Utólag is, köszönöm neki.

Miközben az egykori városháza, a mostani Prefektúra előtt szoptató anyafarkast vizsgálgattuk, V megjegyezte:

- Amikor azt mondtad, hogy Kultúrpalota, azt hittem, egy betonmonstrumot nézünk meg. Valahogy úgy hangzott a neve.



- Hát ez pont nem az. Menjünk be?

Bementünk.

Farkasokkal fotozó

- Né, a Capitóliumi farkas! - mondta V - Marosvásárhely is római város volt?

- Nem.

- Értem.

Kolozsvárott már megcsodáltunk egy anyafarkast.



1921-ben Mussolini öt darab Capitóliumi farkast adott Romániának. Bronzból, nem szőrből. A toportyánokat különböző romániai városokban állították fel az ország egységét jelképezendő. Kolozsvár mellett jutott egy-egy másolat Marosvásárhelyre, Temesvárra, Bukarestbe és Kisinyovba is - ami ma Moldva.

A kolozsvári farkast Mátyás királlyal szemben állították fel. A szobor ezt követően részt vett a “elviszem a szobrodat” című népnemzeti játékban és minden aktuális hatalom máshova tette (jellemzően a magyarok raktárba).



Mussolini farkasmániás lehetett (a lupusmania nagyon rosszul hangzik), mert az Egyesült Államok Roma nevű városait is megszórta a lupa capitolina megfelelő másolataival. (A szobor egy kompozíció, az eredeti - valószínűleg - antik anyafarkashoz a reneszánsz idején rakták hozzá a táplálkozó ikreket.) Még egy kínai egyetemre is jutott az állatkából.



Mussolini egyébként adakozókedvű vidám olasz fickóként a Forum Romanum kifogyhatatlannak tűnő oszlopkészletét is megdézsmálta: a római oszlopok egészen Chicagóig terjeszkedtek, de jutott belőlük Budapestre is. A budapesti Nemzeti Múzeum kertjében ma is ott áll egy picit megkopott oszlop, amin még az adományozó táblácskája is megmaradt.

- Ne gyűjtsünk farkasszobrokat? - kérdezte V, miközben kattintott egyet.

- Ne - feleltem - Inkább gyűjtsünk vízköpőket.