A Mátyástemplom gyönyörű lett. A sosemvolt gótikus épület olyan, mintha tegnap készült volna el. Mátyás hollója boldogan harap a gyűrűre a kis fiatornyon. A Nagyboldogasszony templom szép lett, meg is akartam mutatni M-nek, aki még kopottan látta.
Rutinosan egyből a pénztár kőépületéhez sétáltam, hogy megvegyem a belépőinket.
- Hadd fizessek - ajánlkozott M.
- Ezer forint lesz egy belépőjegy a Mátyástemplomba - magyaráztam. M bólogatott.
- Két jegyet kérek - fordult a pénztároshoz.
- Euróban fizethetek? - kérdezte a kis naív.
- Nem, csak forintban
Magyarország hivatalos pénze a forint. De aki üzletet akar, főleg, ha kilóg a feneke a gatyából, ne legyen ennyire önérzetes. Írják ki, ahogy több vendéglőben teszik, hogy
1 Eur = 250 Huf.
A 20 forint eurónkénti nyereség kárpótol a többletmunkáért. Ez a jutalék.
Tudom, egy turistának legyen helyi pénze. Ezt a pénzt M azonban elebédelte és még nem váltott.
- Kártya? - kezdett el elővenni egy bankkártyát M.
- Nem, csak készpénz - mondta rezignáltan a jegypénztáros. Valószínűleg ez a jelenet napjában többször ismétlődik.
Elővettem a pénztárcámat:
- Majd fizetek én.
M megmakacsolta magát.
- Várj! Együnk inább egy krémest - mondta M.
Ettünk. A Mátyásba majd bemegyünk legközelebb.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.